A sorok rendezése (1918--1927)

1920. 08. 02-án máris meglátogatja Ferdinánd román király. 08. 04--24. között utasítására a gyűjteményei ziláltsága ellenére is példaértékű múzeumot végiglátogatják a vezető román politikusok, katonai vezetők, tudósok. 1922-re sikerül összegyűjteni, fillérenként, a pénzt a berendezésre, megtartják az első előadóestet, és hazaérkeznek az utolsó, Budapestre menekített ládák. A SzNM újra megnyílhat.

1922/23: A Keleti Akció működési területükön belüli prioritásként a SzNM és az EME támogatását emeli ki, de a támogatások mindvégig elsősorban Kolozsvárig jutnak el. 1922--42: Lugos, a Magyar Kisebbség folyóirat.

1922--1930: a gyűjteményeit vesztett EME újrakezdi (korlátozott) működését (népszerűsítő és kisebb részben szakelőadások); élethalálharca (román gleichschaltolási kísérlet).

1924. 08. 12.: A SzNM jogi személyiségét “alapítványként” fogadja el a román jogrend

1924--25: A SzNM a Cambridge-i Egyetem kezdeményezésére, román hivatalos támogatással újrakezdi az erősdi ásatásokat, de 1925-ben László meghal. 1925: A SzNM a genfi román népművészeti kiállításon (1927-ben a berlini erdélyi néprajzin). (1936-ban újra a Cambridge-iek érdeklődnek, ám az Anghelescu-világ szigorú korlátozásokat vezet be a külföldi kutatókra nézve; 1940-ben az USA-ból érdeklődnek, de a háború véget vet az angolszász kapcsolatnak.)

1925-ben végleg megszűnik a háború előtti EME utolsó szakosztályi kiadványa is, az Orvosi Lapok. 1926--29: a kolozsvári elit alternatív kísérleteként Erdélyi Tudományos Füzetek indulása az Erdélyi Irodalmi Szemle kiadásában.

1926: A Székely Nemzeti Levéltárat építő múzeum (200 000-es nagyságrendű gyarapodás az impériumváltás után) eredményes lépései elhibázott román levéltári rendelkezések ellenében.

Erdély tudományos központja (1928--1940)

1927--29: Csutak Vilmos megszervezi és kihozza a SzNM Emlékkönyvét, a két világháború közti kisebbségi magyar tudományosság legjelentősebb kiadványát (Al. Tzigara-Samurcaş: a SzNM a legérdekesebb romániai múzeum). Előkészületek a Székely Oklevéltár VIII. kötetéhez.

1928--40: Az Orbán Balázs-i gondolat jegyében a SzNM az erdélyi tudomány elitjét szervezi be regionális kutatásra (székelyföldi kutatóutak, főleg Bányai Jánossal, Köntzei Gerővel) és gyűjteményei gyarapítására/szakszerű rendezésére (az Emlékkönyv is szerves része az elképzelésnek). Párhuzamosan, kitűnő kapcsolatok a szebeni Deutsches Kulturamttal.

1930. 02. 03.: Kós Károly: a SzNM “az erdélyi magyarság kizárólagos tulajdonában lévő egyetlen és igazán élő, sőt határozottan fejlődő kulturális intézménye ... egyetlen realitása... az egész romániai magyar kultúrának”. A SzNM nagyrészt a Csutak megteremtette belső forrásokból tartja fenn magát. Ugyanakkor még a román Astra háromszékmegyei fiókja is a Múzeum kutatásainak támogatását kéri.

1930--1947: az EME rendezi sorait; nagy korszaka (különösen 1940-ig, az egyetem visszatértéig).

1930--37: párhuzamosan Balassagyarmattal (1932--34), a SzNM létrehozza az első magyar állandó skanzent (1934-ben kerül tető alá a Csíki ház) -- ennek a fejlesztése a majdani csernátoni tájmúzeum egyik alapja.

1934--35: a csíkdelnei templom restaurálása Vámszer Géza kezdeményezésére (így az EKE csíki tagozatával).

1936. 06. 24.: Egy hónappal Csutak Vilmos halála után, magyar--román tárgyalások nyomán a Gozsdu Alapítvány ellentételezésének szánva a SzNM kezelésébe kerül a Háromszékmegyei Székely Tanalap (1940--44-et leszámítva 1951-ig). Középiskolai és felsőoktatási ösztöndíjak biztosítása.

1940. 08. 30.: Második bécsi döntés. 09. 11--13.: A magyar csapatok bevonulnak Kolozsvárra--Sepsiszentgyörgyre.

Az intézet igézete (1940--1944)

1940. 09. 21.: A visszatért területeken Kassa--Kolozsvár--Sepsi-szentgyörgyben gondolkozó Teleki Pál megbízza Herepei János SzNM-igazgatót a múzeum átszervezésével, Herepei az alapítványi tulajdonú múzeumra 9 nap alatt egy államsegélyes Székely Tudományos Intézet tervét dolgozza ki. 10. 20-án megszületik az Erdélyi Tudományos Intézet. 1941. 04. 03-án Teleki Pál öngyilkos lesz. 30-án már egyértelmű, hogy a SzTI-et illetően megváltozott az elképzelés: 09. 25-én csak az ETI lesz az utóbb létrehozott Teleki Pál Tudományos Intézet része. A TPTI (amelybe még két fővárosi, a Történettudományi és az Államtudományi Intézet tartozik) 1942-ben: 32 kutató + 11 műszaki-tudományos segélyszemélyzet + 5 altiszt. 1944-re a TPTI évi 40 íves periodikát tervez. (Egybevetésként, DKI-1999: finanszírozott bedolgozó 33 kutató + 3 műszaki-tudományos segédszemélyzet, további 14 + 5 olyan, DKI-finanszírozott belső munkatárs, akik SzNM-alkalmazottak is, ill. 40 nyomdai ív periodika.) Az államsegélyes, SzNM-beli intézet csak részben valósul meg, a múzeum viszont közgyűjteményi státust nyer, gyűjtőterülete a teljes Székelyföld.

1944. 08. 26.: A székelyföldi védelmi harcok kezdete.

Az utóvéd (1944--50)

A második evakuálás: 1944. 09. 02.--1945. 03. 29 (Lengyel és Kolozsvár, Keszthely, Zalaegerszeg, bombatámadás).

Az orosz--román offenzíva elakad az Aranyos--Maros vonalon (1944. 09. 20.: a Gyimesekből, bekerítésből kitörve a Maros régeni szakaszára érkezik az utolsó harcoló székelyföldi magyar alakulat). 1944. 09. 23.: A Vörös Hadsereg Arad térségében délről is eléri a trianoni határt. 1944. 10. 08.: A Maros--Aranyos vonal feladása a bekerítés elkerülése végett.

1944. 09.--1945. 02.: Fadgyas Anna titkárnő egymaga védi meg, és őrzi a múzeumot. 1945. 08. 26.: László Gyula a Magyar Népi Szövetség megbízásából a SzNM-ban. Nem hivatalos magyar ígérgetés: szakmai támogatás és magyarországi--bécsi Burgba került, a Székelyföldről származó gyűjtemények, kárpótlásként az evakuált anyagért. 1947-ben még hírek annak esetleges részleges megmaradásáról. A román állam újra elismeri romániai jogi személynek a SzNM-ot.

1945. 09. 07.: az ETI-et a Kolozsvári Magyar Egyetem alá mentik. 1946. 01. 18.: megalakul az ETI Tanácsa, benne a többi nagy intézmény képviselője is: EME, EMKE, SzNM, Mezőgazdasági Főiskola, a három teológia. Ugyanakkor 02. 09-én, Jancsó Elemér szerint a Bolyai TE mellett az erdélyi magyar tudományos életnek még két (?) hatalmas intézménye van: az EME és az ETI. 1946--49: az elfogultságok ellenére a Kolozsvárral való kapcsolatok javulása Szabédi László igazgatóságának köszönhetően.

1946. 09. 05.: Párizsi béke feltételeinek véglegesítése. 1946. 09. 20.: Új román múzeumi törvény.

1946. 10.--1947. 03.: Szabédi a SzNM-ból irányítja az önálló magyar múzeumi és levéltári hálózat utóvédharcát, önálló jogi személyek föderációjába próbálva vonni a megmaradt gyűjteményeket.

1947. 02. 10.: A magyar és a román békeszerződés aláírása.

1948. 08.: A Magyar Népi Szövetség munkaversenyre szólítja fel a SzNM-ot és az EME-et.

1948. 12. 15.: a jó ideje már csak halódó ETI felszámolása.

1949. 07. 01.: a múzeumot államosítják. 1950: tisztázása, hogy ez tulajdonjogilag, szervezetileg mit jelent.