A történet 1874-ben kezdődik. A honvédemlék leleplezése előtt két héttel jön át Brassóból a mai Háromszék elődje, a tudós Herrmann Antal alapította Nemere. Első korrektora az a Roediger Lajos volt, aki aztán Zomborban teszi jelentőssé a múzeumot, majd a Székely Nemzeti Múzeum kutatója és igazgató-választmányi tagja lesz. Ő mikós diákként tíz évvel korábban a Vörös-fogadó emeletén bennlakó diák, ott, ahová a múzeum kerül 1879-ben. 1883-ban pedig az a Nagy Géza veszi át utolsó előttiként a Nemere szerkesztését, aki Vasady múzeumőr-utódja.

A Brassóban magyartanár Vasady 1875-ben kerül át házitanítónak Imecsfalvára. Ekkor már megírta Wertan Jakudzsián mechitarista örmény pappal az első magyaroknak szóló örmény nyelvtant. Bécsbe a szerzetesekkel levelezik, Kolozsvárra Finály Henrikkel, mostohaapjával, az Erdélyi Múzeum-Egyesület titkárával, Budapestre Pulszky Ferenccel, a Magyar Nemzeti Múzeumba. Tagja a Magyar Történeti Társulatnak, a Herrmann Antal alapította brassói magyar Polgári Körnek.

Imecsfalvára érkezve, szinte napokra rá megnyílik a múzeum. 1877. március 10-én írja alá Csereyné azt az alapítólevelet, amelyben már Székely Nemzeti Múzeumról beszél, és hat nappal korábban, a sepsiszentgyörgyi felolvasóegyleti esten, tehát több mint valószínű, hogy a későbbi Kaszinóban, a mai Színház első emeletén olvassa fel Vasady erre vonatkozó programszövegét.

A múzeum valóban megszilárdul, az alapítók küzdelme nem hiábavaló. De Vasady négy év múlva halott, és mert az álom csak a helyi hatalommal való háborúskodás árán válhatott valóra, az inkább kelletlenül befogadó patrónussal ki-kiéleződő konfliktusok közepette, alakját 120 évre elborítja a feledés.