Vasady programbeszéde

Célszerűbb lenne a múzeum név helyett, mely annyira általános: “nemzeti gyűjtemény” nevet használni.

(...) Egy berendezett múzeum magában foglalja a tudománynak egyetemes minden szakát. Fő célja a történelmi múltat és jelent lehetőleg felderíteni, s az ezzel foglalkozó szakmunkákat figyelemmel kísérni; továbbá az ezen vidékeken elszórva létező ősi, ó- és középkori műrégiségeket ásatások, adományozás, esetleg vétel útján összegyűjteni, a történelmi értékű romokat kellő felügyelet által a végpusztulástól megóvni; végre a hazai történettudomány és archaelogia művelése és megkedveltetése iránt minél szélesebb körű érdekeltséget ébreszteni; a természetrajzi, művészeti, irodalmi és ipartudományokat a maga nemében fejleszteni, jobb létet, gyorsabb haladást eszközölni mindenkinek, de nemzetünk fennmaradását is biztosítani!

Múzeum az, melyben egy nemzet kincsét a történelmi mozzanat és biztonságért letéteményezve őrzi;

Múzeum azon gyúpont, melynek szükségét annyira érezzük, melynek körébe vonulnak a haza tudvágyói tanulni;

Az honnan a világosság a közönségre, a hazára, s viszont a közönség kebelében élő nagyobb elmékre kiárad. Múzeum az, mely mintegy végső láncszemét teendi a nemzet értelmi fejlődése láncolatának, zárkövét gyarapodó tudományossága új istenházának.

Lenni kell egy ilyen intézetnek, hogy abból az eszméknek, a tudomány és köz-felvilágosodásnak terjesztői és munkálkodóit meghonosíthassuk.

(Vasady Nagy Gyula, in: Nemere; 1877. március 4-i felolvasás a sepsiszentgyörgyi kaszinóban)