Rendi nemzet, Erdélyben a szászokhoz hasonlóan, területileg szerveződő politikai társadalom, amelynek révén a 16--17. században a szabad székely közösség több mint 60%-a menti át tartósan a rendiségbe korábbi, nemzetségi társadalmakra jellemző ősi szabadságjogait -- a 60% szabadrendű a székelyföldi, tehát székely jog alá eső terület teljes lakosságához viszonyított arány, márpedig ekkor már sok ott a befogadott jövevény is. (Egybevetésként, Európában, így a vármegyei Magyarországon--Erdélyben is, általában csak a társadalom mintegy tizede marad szabad, de ez sem mind része a politikai társadalomnak.) A székely nemzet 1848-ban, lényegében agyagfalvi, utolsó rendi gyűlésével tagolódik be, önként a születő magyar polgári nemzetbe, hogy mindjárt jelentős szerepet is vállaljon ennek megvédésében-megszilárdulásában. 1875-ben, a Székely Nemzeti Múzeum létrejöttekor még főleg középkorú az 1848--49-et végigcsináló nemzedék, a legösztönzőbb adományt maga Kossuth küldi meg, és ő javasolja, hogy a múzeum az egész székelységé legyen. A megküldött tárgy különben az egyetlen valóban mellre tűzött csillagkeresztje az 1848-as érdemrendnek, és Bem valójában Erdély felszabadításáért kapta Szeben bevétele után, tehát azért a nagy fegyvertényért, amellyel egyben Erdélyben is érvényt szerzett a kivívott, 1848-as magyar polgári szabadságjogoknak.