A XIII. századot megelőző időszakról – írott források hiányában – keveset tudunk, de a helynevek – Vojkán, Debren, Piliske stb. – alapján Cs. Bogáts Dénes bolgár-szláv település létére következtet. Egy 1252-ben keltezett okmányban említett helynevek: – Benedekmező, Debrefő, Közbérc – jelzik a korabeli település lakosságának etnikumát, ugyanakkor e dokumentum ékes bizonyítéka annak is, hogy az 1241-es tatárjárás előtt már létezett egy olyan közösség, amely túlélte és áthagyományozta a település és környékén lévő főbb térszíni formák megnevezéseit.
A tizedekre való felosztás szintén fennmaradt a -- Felszeg- tíze, Ereget-íze nevű -- helynevekben. A XIII. századi faluközösség aligha foglalt magába 25-30 családnál többet. A település nevének első említésére 1332-ben került sor. A tizedjegyzék adatai alapján Sepsiszentgyörgy a nagyobb falvak közé tartozott A XV. századtól kezdődően, a városra vonatkozó okmányok száma fokozatosan növekszik. Egy 1415. június 15-én Brassóban keltezett oklevél a sepsiszentgyörgyi Forró Lászlót, Kis Gergelyt és Daczó Jánost azok között a sepsiszékiek közt említi, akik eladtak a szék nevében egy darab erdős helyet a bodfalusiaknak, hogy az így kapott 50 aranyforintért várat építhessenek a király ellenségei ellen.
A városi státusz elnyerésének időpontját megállapítani nem lehet. Lehetséges idopontok: 1427, 1444 elotti évek, 1448. Az első esetben két okmányt kelteztek "in Zenthgywrgy", illetve "Zentgeurg" néven, de egyik esetben sem jelzik a városi jogállást. Ennek ellenére Orbán Balázs és Szabó Károly feltételezték, hogy a nevezett évben e település városi szabadságjogot kapott. Orbán e feltételezését arra alapozta, hogy Luxemburgi Zsigmond király és felesége huzamosabb időt tartózkodott Sepsiszentgyörgyön. Valóban, Zsigmond király -1426. december 26. és 1427. július 8-a közötti időben keltezett - több leveléből következtethetünk arra, hogy közel két hétig Sepsiszentgyörgyön tartózkodott. Azonban sem ő, sem felesége nem nevezik Szentgyörgyöt városnak. Cillei Borbála a Körmöczbánya városának keltezett levelét: "in Zenthgywrgy terrae seu provintiae Siculorum "-ból, és nem Szentgyörgy városából keltezi.
| Dátum / Időszak | Esemény / Érv | Történelmi forrás / Megjegyzés |
|---|---|---|
| 1426–1427 | Luxemburgi Zsigmond itt tartózkodik | Királyi levelek "in Zenthgywrgy" keltezéssel, de városi cím nélkül. |
| 1427. május | Cillei Borbála levele | A királyné még "terra"-ként (földként) hivatkozik a területre. |
| 1444 előtt | Feltételezett jogállás-szerzés | Orbán Balázs és Szabó Károly elmélete a városi szabadságjogokról. |
| 1448 | Későbbi megerősítés | Gyakran említett dátum a várostörténeti szakirodalomban. |
Szabó Károly, a múlt század végének jelentős történésze pedig az 1427. május 9-én, a Torjavásárának (Kézdi-vásárhelynek) kiadott királyi oklevélre hivatkozik, mely szerint minden székely székben létezett egy szabad város. A második hipotézisünk az 1444 előtti évekre vonatkozik. Állítólag Hunyadi János kormányzó rokona volt az a Székely János (Joh Zekell de Zent Geurgh), aki vitézségéért horvát-dalmát és szlavon báni kinevezést kapott, majd az 1444-es várnai csatában, mint az auroniai lovagrend priorja esett el. Valószínunek tunik az a feltevés, hogy a -- település szabadságjogainak a megszerzésében – a szentgyörgyiek igénybe vették a magas karriert befutott honfitársuk segítségét A városi státus elnyerésére a harmadik lehetséges alkalom, Hunyadi János Sepsiszentgyörgyön való tartózkodása. 1448. január 9-én Hunyadi János itt ítélkezik egy sepsiszéki gyűlésen, akárcsak Zsigmond király 1427. május 13-án. Mind Zsigmond, mind Hunyadi részvétele a Szentgyörgyön tartott széki törvénykezéseken arra vall, hogy e település már huzamosabb ideje a szék központja, mely nemcsak e helység kedvező fekvésével, hanem jelentőségével is magyarázható. Sepsiszéket 1459-ben például Sepsiszentgyörgy-széke néven említik.
Az első okmányt azonban, melyben minden kétséget kizáróan "oppidum"-nak (mezővárosnak) nevezik, 1461. október 22-én adták ki. A nevezett napon Szepesi Bálint, a székelyek alispánja, levelét: "In Opido Zenth Gewrg" keltezi. Másfél évtized múlva -- 1477. január 18-án - az erdélyi vajda és székely ispán -- Vintgárti Geréb Péter - szintén Szentgyörgy városában keltezi egyik ítéletlevelét. Nyilván 1461, 1477 az elso, illetve a második városként való említés, nem pedig a várossá válás idopontja. Bárhogy legyen, tény az, hogy Sepsiszentgyörgy 1461 előtt -- néhány évvel, vagy éppen évtizeddel -- már városi státusú település és Sepsiszék gyűléseinek székhelye.
* * *
Megjelent a Tanulmányok Székelyföld történetéből (város, népesség, iskola) című kötetben
Kiadta Scribae Kádár, Sepsiszentgyörgy, 1996
© Kádár Gyula | Digitalizálta: Willmann Walter
Kádár Gyula (1953–2015) sepsiszentgyörgyi történész, közíró, a történelemtudományok doktora. Kutatási területe Székelyföld újkori története volt, különös tekintettel a demográfiai folyamatokra, a várostörténetre és az oktatásügy fejlődésére. Számos önálló kötet és tanulmány szerzője, a Székelyföld történetének és a helyi identitásnak elhivatott kutatója volt. Ezen írása a város és a népesség kapcsolatát vizsgáló alapművének része.
