Sepsiszentgyörgy népessége 1786-1914 között

Az 1786-os II. József-féle összeírás szerint Sepsiszentgyörgyön mindössze 105 ház, 147 család, 698 személy élt. Bár a szakirodalom kritika nélkül elfogadja a fenti adatokat, én mégis megkockáztatom ennek kétségbe vonását. Szerintem az 1786-os adatok csakis a falu- illetve a városrészen lakó falusi jogállásúak számát ismertetik. Állításomat a következőkkel támasztom alá: 

1. az adatok szerint Kézdivásárhelyen mindössze 8 ház, 52 család, 277 személy, Illyefalván 82 ház, 83 család, 412 személy lakik. Márpedig Kézdivásárhelyen 1786-ban nem 8 ház állott és Illyefalváról is biztosan tudjuk, hogy lakosságának száma megközelítette az ezret;

2. Az összeírás egyik címszava: „Városi cívisek és mesteremberek a Falukon” rovat szerint Sepsiszentgyörgyön 4, Kézdivásárhelyen 17, lllyefalván pedig egyetlen városi család sem lakik. Maga a fejcím is mutatja, hogy a rendelkezésünkre álló összeírás anyaga nem vonatkozik a városiakra”.

A lakosságra vonatkozó következő adatunk a XIX. század negyedik évtizedéből van. 1839 júliusában tűzrendészeti szempontból ellenőrizték a falu és a város építkezését. Az „elegyes bizottság” szerint a város inkább falusi jellegű. A székház, a katonaság épületei és a tehetősebb nemesek, polgárok épületei kőből készültek. A polgárok és jobbágyok házai inkább zsindellyel és szalmával voltak födve. A bizottság a tűz megelőzése céljából elrendelte, hogy a tulajdonosok zsindellyel cseréljék ki az összes szalmából készült födelet. Néhány szegényebb jobbágy helyett a földesurak vállalták a tetőzetek kicserélését. A város és falu területén 165 lakóház, 157 csűr és istálló tetőzete készült szalmából. Mindez azonban csak hozzávetőlegesen járulhat a lakosság számának megállapításához, inkább a szegényebb családok számára utalhat. Erre azért tértem ki részletesen, mivel a szakirodalomban -- tévesen -- az egész település lakosságának a meghatározására használják a fenti adatokat, holott ez a falu és város népességének mintegy felét jelenthette. Több korabeli leírás Szentgyörgyöt jelentékenyebb településnek ismerteti.

Sepsiszentgyörgy lakosságának rohamos növekedéséről csakis a 19. század második felétől beszélhetünk. A város népességének ugrásszerű növekedésére 1848 után kerülhetett sor a helyi kézművesipar fejlődése következtében. A lakosság számában beállt változásokat az alábbi táblázatban ismertetjük:

 A növekedést a környékbeli települések népfölöslege biztosította. Az 1900-as népszámlálás adatai szerint a szekérrel is fél óra távolságra levő tíz községben (Illyefalva, Szentkirály, Szotyor, Kilyén, Árkos, Kőröspatak, Gidófalva, Étfalva-Zoltán, Fotos- Martonos, Angyalos) 8069, az egyórai járásra levő 17 faluban 13 228 a lakosság száma. Tehát együttesen 28 428 ember él a Szentgyörgy környéki 27 településen. Ennek lakossága a századforduló 10 évében 1,3 százalékkal csökkent, a városé pedig 25,8 százalékkal nőtt. Kétségtelen, a falvak népességének visszaesése a megélhetési körülményekkel magyarázható. Az agrárnépesség fölöslegessé váló része a városban telepszik le, vagy növeli a kivándorlók számát.

 * * *

Megjelent a Tanulmányok Székelyföld történetéből (város, népesség, iskola) című kötetben -- kiadta Scribae Kádár, Sepsiszentgyörgy, 1996 - (C) Kádár Gyula / Digitalizálta: Willmann Walter

Kádár Gyula (1953–2015) sepsiszentgyörgyi történész, közíró, a történelemtudományok doktora. Kutatási területe Székelyföld újkori története volt, különös tekintettel a demográfiai folyamatokra, a várostörténetre és az oktatásügy fejlődésére. Számos önálló kötet és tanulmány szerzője, a Székelyföld történetének és a helyi identitásnak elhivatott kutatója volt. Ezen írása a város és a népesség kapcsolatát vizsgáló alapművének része.