Székely vágta a székely vágtérben
Pro és kontra érvek sokasága vetődött fel a Holzindustrie Schweighofer háromszéki letelepedése kapcsán úgy a médiában, mint a közösségi oldalakon, ünnepel a politikum és a megyevezetés, forrong a fafeldolgozó szakma és szervezkedik a megélénkült civil szféra.
A projektnél bábáskodók 650 új munkahellyel kecsegtetnek egy agyonautomatizált megagáterben, és további kétezer munkahely generálását valószínűsítik a bedolgozói és szolgáltatói szférában.
Az iparra alapozó gazdasági fejlődésre vágyók is hozsannáznak, egyesek talán meggyőződéssel és okkal, mert ezt a modellt látták működni nyugaton is. Belemagyarázzák a lehetőséget az alkalomba, és szükséges rosszként, megpróbálják elegánsan lenyelni a hátulütőket.
A helyi faipar képviselői azonban egy emberként tiltakoznak, és a megélhetésüket biztosító helyi nyersanyagot féltik. Ugyanígy a természet- és környezetvédelmi elvek mentén felsorakozó civil szféra sem boldog, és lándzsát tör az eddigi erdőgazdálkodási status quo mellett.
Nem véletlenül tesszük, ugyanis sehogy sem tudjuk magunknak bemagyarázni, hogy egy ilyen típusú vállalkozás, mint a Schweighofer, fenntartható fejlődést biztosítana, és prosperitást hozna Kovászna megyébe. Országos monopolhelyzetre pályázó, kíméletlen nyersanyag-kiaknázó óriáscégként van megbélyegezve a hazai sajtó által, amely nem törődik a helyi közösségek hagyományaival, jövőjével, törekvéseivel.
