A múzeum kapuja előtti út az egykori szemerjai dohányföldek irányába vezetett ki a városból, a boldog békeidők századfordulós ipari negyede, az Első Székely Szövőgyár és Erdély második dohánygyára felé. A szemközti földszintes épületen az árkád felett átsejlik a Sörfőzde felirat, az épület mögötti, párhuzamos utca Bánki Donáth nevét viseli: a benzinmotor porlasztójának feltalálójáét. Ő tervezett először, az első világháború utolsó éveiben vízierőművet az aldunai Vaskapura is. A másik, székely származású feltalálóra gondolunk, Edison barátjára, a telefonközpontot kigondoló Puskás Tivadarra, akinek nevét ugyancsak utca őrzi itt, és a városközpont felé indulunk a gesztenyesoron, amelynek születése Lósy-Schmidt Ede édesapjához kötődik, az akkori nagyhírű Méntelep állatorvosához -- Lósy-Schmidt alapította a Magyar Műszaki Múzeumot, és állította össze az első magyar műszaki lexikont.

Elhaladunk az unitárius és a római katolikus Szent József-plébániatemplom mellett, és beérünk a központi parkba. Déli fele angolpark, Potsa József főispán Schönbrunnból hozatott műkertészt a kialakítására annak idején, a katolikus templom mögötti hársfa-körönd már egy évszázada Sziszire vár. Kevésen múlott, hogy Erzsébet királyné brassói mellszobra nem került Sepsiszentgyörgyre 1935-ben, most ott álmodhatna a fák alatt.

Az út túloldalán az egykori Székely huszárezred kaszárnyaépületei, a Makk-féle-összeesküvés részvevőjeként kivégzett Váradi József és Bartalis Ferenc siralomháza: a Lábasház. Katonailag innen irányították korábban a fél Erdélyt. Gróf Mikó Imrének, Erdély Széchenyijének szobra a Székely Mikó Kollégiumra néz: alig tíz évvel a szabadságharc bukása után Háromszéknek volt arra ereje, hogy jövőjéért harcoljon. Ott állt valamikor a Múzeum első sepsiszentgyörgyi otthona is, a mikós Béldi-ház, az alapító özv. Cserey Jánosné Zathureczky Emília emléktáblájának vonalában. Mellette a színház épülete -- városunkban alakult Kolozsvár és Dés után harmadiknak állandó erdályi színitársulat. A parkot északról a Bazár óratornyos épülete határolja, jelenleg a múzeum képzőművészeti osztálya, a Képtár található az emeletén; a domboldalon a magyar reformkor tekint le nyugatról, az 1832-re elkészült Székház, később Megyeház, ma megyei könyvtár. Gábor Áron-termében mondták ki 1848 őszén a magyar forradalomra és szabadságharcra nézve sorsdöntő háromszéki önvédelmet, mögötte, a tetőn próbálták ki az első ágyúkat, amelyek visszafordulásra késztették a debreceni kormány ellen vonuló erdélyi császári haderőt.

Az épületek által lazán körbezárt francia park közepén a sokat próbált oroszlános Honvédemléket 1874-ben leplezték le. Vasady Nagy Gyula a Székely Nemzeti Múzeum alapítója ekkor már Brassóban dolgozik, következő évben szegődik el Imecsfalvára, és nem sejtheti, hogy az egyetlen olyan erdélyi tudományos intézményt fogják ott megalapítani, amely túl képes élni a következő század minden impérium- és rendszerváltását. Sírjának csak a helyét kereshetjük fel a Székház mögötti csendes katolikus temetőben. Hátulról kerüljük meg a Ceaşescu-diktatúra tapsolóterét, amelynek helyén 1940--44-ben Gábor Áronnak terveztek köztéri szobrot állítani, és magányában hagyjuk a Magyarországot kipusztító tizenötéves háború székely fegyverekre támaszkodó nagy condottieréjét, Fadrusz kompozícióját utánzó szoborcsoportját. Vér tapad hozzá, kisiskolást gyilkolt meg tövében az 1980-as évekbeli pokolgépes provokáció.

A néprajztudós Konsza Samu, volt mikós tanár, igazgató és múzeumi igazgató-őr utcáján haladunk a régi Sepsiszentgyörgy felé, Kós Károly köszön vissza a Csulak-házzal. A Kút-téren a Malomgát-utca felé térünk, a kanyargós, macskaköves utcát a történelem felejtette itt. Átkelünk a Debren-patak pallóján, és a Borvíz utcát érintve a Kálvin tér felső végébe lyukadunk ki, a város régi piacterére. A piactartás jogáért hosszas küzdelmet folytatott a mezőváros a féltékeny, szomszédos Brassóval. A régi városcímerben szakállas Szent György, Keöpeczi Sebestyén József azt gyanította, hogy annak a képmását örökítették meg benne, aki kiváltságainkat adta: II. Lajos, a fiatal, utolsó magyar Jagelló-király az, hat évvel Mohács előtt.

A térről a templomkastélyba kapaszkodunk fel. A sétány mellett újra Kós-épület, a református ravatalozó; az oldalban újra 1848 kísért, a Várgödrében is öntött, korábban harangot, ekkor ágyút Gábor Áron. A kapu alatti, a kalapos király által emeltetett egykori Normális Iskola épületében indult 1859-ben Református Tanodaként a Székely Mikó, bent a cinteremben ott a sírkövek között az öt évvel korábban kivégzett Váradiék végső nyughelye. Oda temették a város legnagyobb polgármesterét, Gábor Áron tüzértisztjének fiát, ifj. Gödri Ferencet is, aki nem érte meg, amire vágyott, hogy nyugdíjasként, az általa is emelt múzeumépületben írja meg, magagyűjtötte levéltári anyagból, a város századait. A cinterem a napóleoni háborúkra emlékezik, az utolsó tatár betörésre a Tatárhavas hágóján, a Rákóczi-szabadságharcra és az azzal járó pusztulásra, pestisre, éhínségre, az erdélyi fejedelemség összeomlására II. Rákóczi György balvégzetű hadjárata után, a Bethlen-lustrára, a Báthoriak és a Véres farsang korára, a Dózsával, Moháccsal halódó régi Regnumra. A Daczókat idéző templom késő gót ívei Mátyás kora. Lelkésze írta meg először a Székely Hadosztály történetét.

A vártemplom mögötti magas teraszon, a katonai lőtér szomszédságában a közös temető. Kisgyörgy Tamás sírja, aki 1945--55 között segített átmenteni a Múzeumot az idő zavaros hordalékán. Északra az Olt-völgy. Gidófalva, ahol Czetz született, Bodok, ahol fél évszázada Imreh István kimutatta a két Sepsibodok, a katonai, szabadrendű és a jobbágy-leszármazottaké közötti gondolati szakadékot (“taníttassam a gyermekemet” és “még egy kicsi földet vásároljak”), Zalán, törökös nevével, román kori templomával és a legrégibb fennmaradt székely falutörvényekkel. Letűnt korok települései, erődítései, amelyeket csak a régész lát: Bedeháza, az oltszemi római tábor kövei a Mikók kastélyában, Kincsás, Fövenyes-tető. Leghátul a vulkán: a Szent Anna-tavat monstranciaként magasba tartó hegyek.