 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
1. |
|||||||||
|
|
Őzlábú nép. A székelyt a lábáról lehet megismerni. Hosszú, egyenes, izmos a lába; a combja csak egy kicsit vastagabb a felsőkarjánál. Ez a nép csupa elbocsátott testőrből áll. Egy rejtélyes herceg udvarából kerültek a hegyekbe. A nevük is azt jelenti, hogy a herceg népe. Ki volt ez a herceg? A nép ma Attila ágyasháza körül keresi. Mikor a hun rokonság tudós legendája eljutott közéjük, olyan természetesen fogadták, mintha egy régi emléket húznának ki a tokjából. (...) Mindig az ellenzéken álltak, s Tisza Kálmántól Tisza Istvánig szenvedélyesen gyűjtötték a fejükre a kormány haragját. Vajda, fejedelem, rabonbán, földesúr mind a székelyt vadította. Pedig a vére amúgyis könnyen szikrát vet. Érthetetlen módon eszeveszettül ragaszkodott az ősi szabadsághoz (én ugyan értem ezt, csak azok nem értették, akik el akarták venni), s Makkai László számítása szerint háromszáz év alatt tizenegyszer horkant föl a pányvák közt. Mindannyiszor a vérében omlott össze. A székelynek is megvolt a törökje, s fájdalom, sokszor maga a fejedelem volt az. (...) Báthory István vajda állítólag azt beszélte, hogy “jobb lenne, ha a Székelyföldön büdös dögök hevernének, mint hogy székelyek lakjanak, kikből semmi haszon sincsen”. Mondta-e, nem-e, nem fontos. A székely él, s a Báthory-család kihalt. (Cs. Szabó László, in: Magyar csillag, 1941) |
||||||||
|
|||||||||
