1913-ban, a sepsiszentgyörgyi erdőből hozták le az első csemetéket, és az 1929-es jubileumi rendezvények előkészítésekor dolgoztak a legtöbbet a parkon. Rajta van Herepei és Székely Zoltán keze nyoma is, végül Kovács Sándor telepített be ritka fajokat. A Kós Károly utcai bejáratot fenyők uralják, előtte tuják, mellette mediterrán tamariska, hideget tűrő, Szibériát idéző vörösfenyők, az ismerős luc és atlanti szélben is otthonos, mérges-piros bogyójú tiszafa. Gyerekkorunk hőse, Robin Hood készített belőle íjat. A sétány mellett jobbról nehézszagú boróka, balról törpe nyír, amelyet a visszavonuló tundra felejtett hegyi lápjainkon, mikor itthagytak a rénszarvasok.

A kertben valahol nagyerejű fű nő, a nadrágujjas emberke, a mandragóra rokona. Varázsereje van, a kívánság, amelyért ültették, teljesül, ha igaz a hite annak, aki kérte. A főépület körül hatalmas fák: mezei, erdei, hegyi juhar -- a kertet hangszerfa uralja, mint a távoli Kanada lobogóját. Nyír, gyertyán, bükk, tölgy, hársak és hibrid nyárak, akác, vörösgesztenye, ezüstfenyő és paraszt gyümölcsfák, dió, mogyoró, szeder, bodza, orgona, japán birs, puszpáng, aranyeső. A csíki ház előtt népi gyógy- és fűszernövények, rozmaring, menta, citromfű illatozik.