Zabolán tartották azt a székely nemzetgyűlést, amely Mátyás idején rögzítette a közszékelyek jogait, de Basa Tamás kastélya vidámabb eseményt is megért. Az Erdély Habsburg-kori autonómiáját szavatoló lipóti diplomát kijáró, emlékíró Bethlen Miklós így örökíti meg 1667-beli háztűznézését:

“Zabolán engem, mint afféle tűzház-látót, igen jó szívvel látának, vendéglének; Kún István, mint azonkívül is igen borozó ember, innya kezdett Nemes Jánossal; az öreg Basa úr igen üdős, cirka hetvenhárom esztendős, és másként is józan, mértékletes ember lévén, nem ivott. Én sem akartam innya, meglévén már ab anno 1660. józanságról való fogadásom, merre nézve is én abban az időben a bort vízzel elegyítve ittam, kiváltképpen ha hol köszöneteket kellett innom, hogy ha az embereknek kedveskedem is italommal valamit, az eszem maradjon meg. Ott Kovásznán igen derék híres savanyúvíz lévén, Basa Tamás is azzal elegyítette rendszerént a maga italát; én is mondtam, hogy adjanak egy palack savanyúvizet az inasom kezébe, hogy az én boromat az én szokásom szerént azzal elegyítse szemem előtt. Adtak, de minthogy gonosz szokás, hogy a leánynézőt, ha lehet, megrészegítsék, Hab. 2:15., valakitől sült ki, kerestek szász bort, olyant mint a savanyúvíz színére nézve, és hasonló üvegpalackba tették a savanyúvizes palack helyébe, a jeges vízbe; az inas sem tudta, nemhogy én. Gyógyi bort ittunk, de ők, hogy már savanyúvízzel bőven elegyítém, köszöngetni kezdék nagy fennyen. Mondok magamban: ezek engem a borral akarnak kitanulni, de bizony magcsalják magokat, én iszom ki őket. Bezzeg úgy. Természetem és szokásom szerént gyakran menvén ki vizelleni, tekintém, hát oly részeg vagyok, hogy az embernek az orra is kettőnek látszik. Hihető, Venus asszony innyaadó inaskája, Cupido is töltötte. No én ki nem menék asztalhoz többször, hanem csak lefeküvém, de haragudtam; noha azt a fortélyt akkor nem tudtam, hanem csak a sok, noha elegyes bornak tulajdonítottam; és jó, hogy nem tudtam, hanem azután esztendővel, mert valami rosszra fakadtam volna, úgy lehet.”

(Bethlen Miklós, Élete leírása magától, Második könyv, Első rész)