A fejedelem 1735-ben hunyja le örökre szemét. Hat év múlva Vitam et sangvinem…, a magyar rendek mentik meg Mária Terézia trónját... A dálnoki Veres Péter és Kováts Ilona kapujának feliratát 1733. május 13-án vésik be. A Zágont sosem feledő a világi dicsőség mulandóságáról ír:

“Rodostó, 4. martii 1733

Édes néném, a királyok is csak úgy béhunyják a szemeket, valamint mi, mert éppen most hozák hírül, hogy első februárii a lengyelországi király, Augustus, csak úgy holt volna meg, valamint egy közönséges ember: a lélek kiment belőlle, s a halál benne maradott. Az Isten nyugossa, mert jó király volt.”

(Mikes Kelemen, Törökországi levelek, 98)