A középkori Regnumot katonai határvidék, gyepű őrizte: a gyepű magashegység volt (“havas”) vagy középhegység (“erdő”). Ami az “erdő” előterébe esett, az németül érthetőbb, katonai vorland: erdőelő, vagyis Erdély. Ilyen erdély lehetett Háromszék is, mikor már a Keleti-Kárpátok belső vonulatáig tolták előre királyaink a gyepűt. Az “erdő” mögötti felvonulási terület ugyanakkor hátország volt: hinterland. Udvarhelyszéken, az Erdővidéktől nyugatra, az egykori ország belseje felé eső területsávon ma is használatos az Erdőhát tájnév.

Szeretettel látjuk egy nyári napra Erdővidéken, a borvizek földjén. Sepsiszentgyörgyöt kocsival hagyjuk el, a Csíki úton. Északnak tartunk, az Olt mentén: vulkánok és kárpáti homokkő törmelékét halmozta az ős folyó a hordalékkúpba, amely délen a Szépmező síkjába terül ki legyezőként. Alatta a jégkorszak előtti tavak-mocsarak üledéke: az útról is látszó, felhagyott kőröspataki külszíni fejtés szénrétegei közül kerültek ki most pár esztendeje a múzeumban száradó őselefántcsontok. Balról a Baróti-hegység, jobbról a Bodoki-havasok, ugyanannak az őshegységnek az összezúzott, tengerekbe hordott, majd újra felgyűrt, vizek leegyengette és újra a magasba emelkedett két redője.

Az Olt völgyéből Mikóújfalunál lépünk ki, egykori hatalmas erdők üzennek a helynevekben (Bükszád, Málnás) -- üveghutákban égtek el. A Baróti-hegység gerincén túli Zalánpatak üvegcsűrében pótolták a kolozsvári Szent Mihály-templom ablakszemeit is. A telep irányában, már vulkáni magaslat tövében fekszik Málnásfürdő -- az itt végződő vulkáni vonulat Tokajig követhető. Málnásfürdőn épült a második magyar széngázpalackozó, nyolc évvel a bálványosfürdői után. A kőfejtés mellett a Murgó alá kapaszkodik az út, száz éves sincsen, egy vágyott székely vasutat kárpótoltak vele. A Hatod-tető azóta Hatod, hogy eldőlt a hat községnek a Gohán-havasért folytatott hosszú pere. Északkeletnek kitárul az egész Dél-Hargita: a borvizek a vulkánok álmai. A hegység legmagasabb csúcsa a Kakukk-hegy (1558 m), a haránt lefutó gerincek közül, az erdőkből szénégető boksák füstje száll fel. Valahol ott bújik meg Bodvaj, harangja ma Uzonkafürdő lakóit szólítja a hágó alatt, legsavasabb borvizeink között, melyek nem tűrnek palackozást.

Az Uzonka-patak menti csiperkés legelők, ősszel kikericset, kárpáti sáfrányt virágzó rétek között Nagybaconba ereszkedik az út. Alatta fűrésztelep, a gáter helyén egykor a Zakariások telepe működött, Bodvaj ikerüzeme. Az első 1848-as ágyúkat öntő Bodvaj felé Kisbaconnak kellene kitérnünk, jobbra, ahol Elek apó falujában még működik vízimalom. Mi továbbgördülünk, és Bibarcfalvára hajtunk be. A település környéke régészeti paradicsom: jobbról a Tortoma-tető lepusztult szubvulkáni kúpja a vonaldíszes kerámia csiszoltkőkori népére emlékezik, a késő rézkori bodrogkeresztúriakra, Szumír és Kemet-Egyiptom születése idejéből, a fogatot ismerő bronzkori schneckenbergiekre, akik a bábeli torony kortársai voltak, és a kimmerekre, a görögök megörökítette első sztyeppéről érkezőkre. Balra a dák La Tene-vaskor telepei, a Várbükk középkorban megerősített ősi, hatalmas földgátonya. A hegyaljakban régi vasbányák és nyírfavesszővel födémezett-világított szénbányák tárnamaradványai. A Várbükk mögött lapul meg a kis Bodos, ahol Budai József élt. Ő határozta meg a Hargita fő kőzettípusát az Andokról elnevezett andezitnek, és ő nemesítette az út menti Budai Domokos-almákat, meg azt is, amely rokona, a szabadságharcos, Argentínában katonai térképészeti intézetet alapított Czetz nevét viseli. Bodosban született Erdély 1848--49-ének legavatottabb ismerője, Egyed Ákos, és onnan írta le hatvan esztendeje Balassa Iván az erdővidéki kopjafa faragását.

A falu középkori temploma, cintermében régi tumbák, falán Szent László legendája, a táltos herceg, a táltos kun és a lány. A reformáció idején hadat üzentek a festett képnek, de a lovak feje ép: a székely nem bántja a lovát. Világosság és sötétség örök harca: Bibarcfalván László Gyula édesanyja született, nem messze, Száldoboson pedig ő maga gyerekeskedett. A Nap ciklusai. Tizenegy évenként felerősödnek, majd kimaradnak a napkitörések, a légkör felkavarodik és megnyugszik, az esők évekig hullnak, majd kiszikkad a rét. Esős időszak kezdetén a hetvenes évek nagy esőire gondolunk, amikor a vízzel telítődött rétegek már nem bírták tovább, és megindult a hegy. Maga alá temetett egy utcát, majd kétfele vált, megkerülve jobbról-balról a templomot. A papilak kötöttkapuján versnyi idézet: “Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek.”

A Tirku alatt a régi, sziklából fakadt Borhegyi borvíz, amelynek első vegyelemzése idején a kémikusok még halvagokban és hamdárdagsavakban gondolkodtak. A magyar szaknyelv megújítása hosszú történet, előkelő helye van benne Erdővidéknek is. A völgyben a vasminiszterről elnevezett Baross-forrást fogták be száztíz éve palackozni, odébb a fürdő, az új töltöde pedig ma is munkát ad a helybelieknek a falu keleti kijáratánál. Az utolsó mellékutca sarkán vénséges fűzfa, azt mondják, Váradi Józsefék egyik társa szúrta le a vesszőt, mikor a börtönből hazatért. Az 1848--49-et visszaéleszteni próbáló Makk-féle összeesküvésnek ez a falu volt az egyik legerősebb bázisa, idevalósi volt a Sepsiszentgyörgyön kivégzett Bartalis Ferenc, aki borvizes fuvarok leple alatt tartotta a kapcsolatot a bukaresti vezetőkkel. “Szirmok, virágok, koszorúk” -- a Bach-korszak összeesküvései és az áldozatok; a beépített provokatőröknek köszönhetően ennek a konspirációnak is majd minden szintjét sikerült lelepleznie a megszálló hatalomnak.

Bibarcfalva neve törökül nemes párducot jelent, Barót szürke menyétet -- testvérszava, a Sarolta jelentése hermelin, fehér menyét. Baróton túl az Olt szorosa látszik, fölébe magasodik a Tepe -- törökül hegy, a gyepű előterét besenyők lakhatták. Barótra a Szőlős sarkát megkerülve érkezünk -- itt állt a Malomkert végében a régi, kerekes vízimalom. A szőlő a Zathureczkyeknek termette a burgundit: az útkanyar feletti Zathurecky-temetőben pihen Bem tábori orvosának társaságában a Székely Nemzeti Múzeum alapítónőjének családja, börtönéből hét évvel a fegyverletétel után szabadult testvére, István. Kufsteinben érték az utána hulló szirmok: Teleki Blanka, Lővei Klára.

Zathurecky Emília nem sokkal a múzeumalapítás előtt veszítette el férjét, Cserey Jánost. A Csereyek baróti származásúak, ősük mentette meg Zsigmond királyt a vesztes nikápolyi csatában, 1396-ban, amikor eldőlt, hogy a Nyugat lovagi hadereje idejét múlta, az oszmán-török félhold növekedését nem tudja megállítani. Ekkortájt festették Bibarcfalva freskóit. Zathureczky Emília Olaszteleken született, a Kolumbánok és Márkók községében, földbirtokos szomszédjuk volt Vargyason báró Daniel Gábor, aki udvarhelyi főispánként a Székely Nemzeti Múzeum ügyében segítette. Ő végzett először régészeti ásatást is a Székelyföldön. Az olaszteleki, reneszánsz Daniel-kastély előtt, az út szélén kigörgetve hatalmas, egyetlen andezittömbből faragott kútkávát csodálhatunk meg.

A dolgos Olasztelekről nyugatnak tartunk (észak felé, Erdőfülében még faragott fejfák uralják a temetőt): a száldobosi keresztútnál régi fürdő helyén áll az épület, Bethlen Gábor fejedelem kúrálgatta magát borvizével. A keresztút fölötti teraszon erősdi típusú település cserepét veti ki az eke, a martban gyurgyalagok fészkelnek. Az út Vargyasra vinne tovább, a másik Daniel-kastély és a híres bútorfestő-fafaragó Sütők, Máthék, Borbátok községébe, ahonnan az Almási-barlang szurdokvölgyébe indulhatnánk. Mi délnek tartunk, másik erdővidéki unitárius településnek: Felsőrákos nem volt része a Székelyföldnek, Felső-Fehér vármegyéhez tartozott. Fejlődni lassabban tudott, ám így tovább őrizte hagyományait. A keresztút után pár száz méterrel balfelől halom magasodik a réten, vackorfa mellett: borvíz rakta le a Likaskő mésztufa kúpját is, belsejét több méter mélységben kitakarították nemrég, látszik, hol örvénylett fel egykor a forrás vize. A monda szerint ezzel a kővel szántották a Rika-erdőn a Kakasborozdát az ördögök.

A Likaskő után szegecselt vashídon kelünk át, ipartörténeti emléknek számít már, akárcsak vargyasi, nagyajtai testvérei Erdővidéken. A sepsiszentgyörgyi szegecselt Olt-hídra gondolunk, amelyet hegesztőgéppel vágtak szét. Van aki épít, van aki csak a rombolásban leli örömét. Felsőrákos előtt érjük el a Rika-patakot, itt rövidíthetnénk fel az Andaházi-fogadónak, ahol valaha rablók éltek, majd Benedek Eleket és társait vitte tanulni, pallérozódni a szekér. Ajánlatosabb lekerülni Felsőrákos végébe, ahonnan szögben indul vissza ugyanoda az út, a felhagyott szénfejtés peremét kerülve. A Rika-patak feletti tetőről visszanézünk: mit láthattak mögülünk a Hegyes-tető őrszemei kilencszáz évvel ezelőtt?

(A falu mögötti lankás dombon a szocialista nagyipar elefánttemetője, a baróti iparnegyed, balfelől néhány szilvafa jelzi, mit fojtott meg. Ott állott a Múzeum másik Nagy Imréjének -- mert a zsögödi festő is a mienk volt --, a tanyasi Nagy Imrének a háza. Jeles gyümölcsnemesítő volt, mint Budai József, ősei a szabadságharcnak ágyúgolyót öntő fülei vashámor résztulajdonosai voltak, ezért menekültek 1849-ben a román Ókirályságba. Onnan tértek vissza aztán gazdálkodni. Nagy Imre értett a geológiához és a madarakhoz, szakközlemények szerzője volt, és elsősorban ő segítette 1935-ben a Múzeum dél-hargitai kutatóexpedícióját, a magyar világban Herepeiék erdővidéki kiszállásait. Az ócskavassá vált brikettgyártó üzemtől jobbra, a köpeci keresztút felé a római légiók tábora állt, bélyeges tégláikat Baróton rejti a Diákdomb előtti járda. A keresztút csatahely: az 1848-as háromszéki önvédelem egyik látványos sikerét is itt, Felső-Fehér vármegye, Háromszék és az udvarhelyszéki, de katonailag Háromszékhez tartozó Bardoc-fiúszék határán aratták, amikor minden hadnemet bevetve, a Rikán és az Olt-szoroson kergették-vonultatták vissza Heydte csapatait. A keresztút mögött Köpec látszik, ahová nemesi előnevét félreértve, Keöpeczi Sebestyén Józsefet internálták a Székely Hadosztály fegyverletétele után, és ahová egyszer csak megérkezett utána a nagy fekete automobil, hogy a szálfa termetű, bohém, de kiváló heraldikus tiszt a magyar középcímer mintájára megtervezze Románia államcímerét is. Köpecen túl az Olt völgye a Barcaság felől nyitja meg a medencét: ott sorakoznak a teutonok adományleveléből, 1211-ből is ismert Castrum Nicolai, a később Kálnoky-fészek Miklósvár, Ürmös, Kriza Nagyajtája, Középajta, Apáca, Bölön.)

Ha leereszkedünk a Rika-patak völgyébe, megkereshetjük Attila feleségének, Réka királynénak a sírját. A Kő-patak beömlése, mészégető kemence után pár száz lépésre, baloldali bokros mögött rejtőzik, a Rika vize fölé magasodva. Őzlábgombát növesztő oldalak között érjük el feljebb a gyepű vonalát: a Kakasborozdát, amelynek tíz méter szélesre lapult töltése tíz kilométereken át követhető, a Központi-Hargitától a Bogáti-hágón túlig. Pár kilométerrel hátrébb, a vízválasztón újabb hatalmas sáncok, ha pedig a Kakasborozda kiégett palánkját követve délnek kapaszkodunk, a Rika erdejét kelet--nyugat irányba átszelő gerincre, Erdővidék felé visszaindulva rövid gyaloglással ott találjuk Erdély legrégibb nem egyházi épületét. Ha szerencsénk van, a szemközti Somos-tetőn szarvasok bőgnek, a burgus pedig, amely talán Könyves Kálmán királyunk idején szolgált vámháznak, helyőrségi kaszárnyának, azt jelzi nekünk, hogy a Regnum délkeleti kapujának bejáratánál állunk -- kijárata valahol a Tatárhavas-hágó alatt volt, túl Sepsiszéken, ott ahol a Kolozsvár felől érkező kereskedelmi és hadiút a legrövidebben fordulhatott ki a Kárpát-medencéből a Duna-torkolati, Fekete-tengeri kereskedőtelepek irányába. Őseink a kapu őrei voltak, a gerincen rájuk emlékezik a szél.