A terem a könyvtár olvasóterme volt. Itt foglalhatta össze Herepei egyetlen mondatban a megálmodott Székely Tudományos Intézet lényegét: ebben az épületben mindenkinek legyen egy íróasztala, aki a székelységet, a Székelyföldet kutatja. Herepei idejére esik, ugyanebben a helyiségben a mostani állandó, önálló 1848-as kiállítás első, időszakos elődje. 1943-ban Sepsiszentgyörgyön Gábor Áronnak, a forradalom és szabadságharc háromszéki jelképének kívántak emlékművet emelni. A beérkezett pályamunkákból tizenhatot mutatnak be a múzeumban, és ez alkalommal kerül be, ekkor még csak letétként Gyárfás Jenő festménye, a Gábor Áron halála is. Az emlékmű sohasem valósult meg, de a terem bejáratához az egyik harmadik díjas pályamunka kalauzolt, a Darabos Istváné.

Az állandó kiállítás a népi demokrácia idején születik, 1948-ban, közvetlenül az államosítás előtt. 1990-ben rendezik újra, majd a jubileumi évben, 1999-ben nyeri el mai formáját. 1848--49-ről jó tudni, hogy háromszéki kultuszának nem akármilyen múltja van. Az uzoni református lelkész, az orosz betöréskor hősi halált haló Sükösd Sámuel az elsők egyikeként, már 1849 áprilisában megszervezi a forradalom és szabadságharc helyi dokumentumainak összegyűjtését. Bem érdemrendjének vándor kiállításával a Múzeum alapozza a kolozsvári 1848-as honvédmenhelyet, a Rikánbelőli Honvédegylet pedig negyven évvel az események után hosszú listát állít össze a még életben levő szabadságharcosokról, és azt a Múzeumban helyezi el.