Cserey Jánosné, özv., Zathureczky Emília (1823. okt. 21. Olasztelek -- 1905. nov. 4. Imecsfalva) -- Apja Zaturcsai Z. István, a család 1817-ben telepedik meg Olaszteleken. Anyja Tasnádi Nagy Juliánna, rokona Tasnádi Nagy Gyula nyelvész-történésznek. Öccse, Zathureczky Károly szorgalmazza az Erdélyi Múzeum-Egyletnél a baróti római tábor megásását, az 1860-as évek közepén komoly éremgyűjteményt állít össze, adományoz a kolozsvári múzeum-egyesületnek; testvére tanácsadója múzeum eljárásokban, alapítólevélben. Férjhez megy Cserey Jánoshoz (1842), 1875 elején megözvegyül. Gyerekei részt vesznek az alapításban, Ákosnak az erdélyi testamentum-közlés elindításában lesz szerepe, Gyula képviseli anyját a múzeum 1879-es átadásánál. Unokahúga és szellemi örököse, Kelemen Lajosné Zathureczky Berta szerepet játszik a múzeumért folytatott küzdelmekben. -- Csereyné társasági életet él, az 1848--1849. évi szabadságharc idején pénzt, ékszert ad a honvédség felszerelésére, zászlószalagot hímez, tépést készít, a bukás után szabadságharcosokat rejteget, menekülésüket segíti. Damjanich János honvéd tábornok özvegyének barátnője, székelyföldi ereklyéket gyűjt. A Székely Nemzeti Múzeum alapítója, az alapgyűjtemények megteremtője, utolsó éveiig legjelentősebb gyarapítója. -- Művelt nő volt, latinul is megtanul, kora ifjúságától szívesen foglalkozik könyveivel, emellett régiségek, érmek, kőkorszaki, bronzkori stb. leletek összegyűjtésével. Vasady Nagy Gyulát, társát a múzeumalapításban, fiai mellé hívja nevelőnek Imecsfalvára (1875. jún.), s megvásárolja természetrajzi anyagát s érmeit. Az így kiegészített családi, imecsfalvi Cserey-gyűjteményt (fa- és vastárgyak, bécsi porcelánok, másfélszáz 17--18. századi okirat, ékszerek) megnyitják a nagyközönség előtt is. Vasadyval együtt látogatási és lajstromkönyvet állít fel, széles körű gyűjtést indít, megvetik a kő- és bronzkori gyűjtemények alapját. Augusztusban megszerzik az ún. petőfalvi múmiát, szept. 3-án fogadják az orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlésének több mint 300 részvevőjét. A múmiát Csereyné felküldi az Erdélyi Múzeum-Egyletnek, de visszajelzést sem kap, ezért az eredetileg Kolozsvárra szánt gyűjteményt előbb szét akarja osztani, majd az árvízkárosultak javára 1876-ban Budapesten kiállítja. 1876 áprilisától egy háromszéki Cserey-múzeumban gondolkodik, októberben a gyűjteményt felajánlja a vármegyének. Nemzetközi kiállításon vesznek részt (VIII. Nemzetközi Régészeti Kongresszus, Budapest). Kossuth Lajos év végi adománya (Bem tábornok 1848-as érdemrendje) nyomán 1877. márciusban már a Székely Nemzeti Múzeum név kerül az alapítólevélbe. Közben megszervezi a gyűjtést, s kijárja, hogy Sepsiszentgyörgyön a Székely Mikó Tanoda épületébe kerülhessen a gyűjtemény. Csereyné és Vasady a gyarapodást rendszeresen közzéteszik a sajtóban, részt vesznek a kolozsvári jótékony nőegyleti, illetve műipari és ipartörténeti kiállításon (1877). Csereyné fedezi a múzeum Sepsiszentgyörgyre költöztetésének és a kapott helyiségek rendbetételének, felszerelésének költségeit, illetve rendezvényeket szervez pénzgyűjtés céljából a múzeum javára (Csíksomlyó, Barót, Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely, Kovászna). Szeptemberben a gyűjteményt ideiglenesen átadják a közönségnek. Megvédi az ellenséges hatóságtól Vasadyt s vele a múzeumot. A hiúságában sértett, az alapítási feltételeknek csak tessék-lássék eleget tevő vagy azokat megkerülni próbáló vármegyei felügyeletet az egész Székelyföldet képviselő, felelős testületre próbálják cserélni (ezt 1916-ra sikerül utódaiknak megvalósítani). Saját költségen lecseréli még a főispán kifogásolta feliratokat is, hogy a múzeum önállóságát jelezze. Kézmű- és iparcikkek gyűjtését tervezik, végül Csereyné csak Vasady temettetéséről gondoskodhatik. Nagy Gézával levelez rovásírásról, műkincsekről, falfestményekről (besenyői templom), Huszka Józseffel együtt Gelencére hívja. Újabb válságokkal szembesülnek (1885, 1887, 1889); a Székely Mikó Kollégiumnak teher a múzeum, a város pedig megoldás helyett újabb fedezetlen tervet -- egy művelődési csarnokét -- vet fel. Nagy Géza távozása után a Székely Mikó Kollégium végül felelős védnökként biztosítja a gyűjtemények sorsát. Csereyné múzeumi tevékenysége töretlen: Torma Zsófia barátnőjétől régészeti anyagot kap, cserekapcsolat ügyében testvérmúzeumokkal levelez (Zilah, Déva stb.), adományoz a zilahiaknak, dévaiaknak, temesváriaknak, a székely iparmúzeumot alapozandó stb. Levéltári forrásanyagot ment be, személyesen kutat át eldugott padlásokat, sikerrel szorgalmazza a gyűjtött okiratok közzétételét. Az 1887. évi sepsiszentgyörgyi székely iparkiállításon 100 db. párnavéget, lepedőszélet, egyéb “hímzést” állít ki. Adományozott a Képzőművészeti Társulatnak (székely díszítmények, hímzések, más tárgyak), első gyűjtője az Erdélyi Kárpát-Egyesület Táj- és Néprajzi Múzeumának, székelyföldi anyagának törzsét ő adja. (1901-ben a múzeum 1600 tárgyából 300-at). Gyűjti az úrihímzéseket, a háromszéki karcolt díszű, ember-, állat- és virágdíszes bokályokat, a különböző szálszámolásos és szabadrajzú hímzéseket; inkább a szépen díszített, reprezentatív darabokra koncentrál. Fennmarad Jancsó Benedekkel, br. Daniel Gáborral, Orbán Balázzsal, Pulszky Ferenccel stb. folytatott levelezése. Személyes kapcsolatot tart fenn vele Roediger Lajos, aki utóbb Csereyné kovásznai villájába költözik. Csereyné múzeumának első nagy közéleti próbája a kolozsvári 1848-as honvéd-menház javára folytatott gyűjtés, s jelentős szerepet játszik a marosvásárhelyi Bem-szobor felállításában is. A kézdivásárhelyi és a sepsiszentgyörgyi Jótékony Nőegylet alapító elnöke (1878, 1879; a sepsiszentgyörgyi Jótékony Nőegylet tartja fenn 1886--1897-ben a Háromszékmegyei szegénymenházat, hozza létre és támogatja a sepsiszentgyörgyi női ipariskolát, stb.), a Háromszék vármegyei Erzsébet árvaleány nevelőintézet, a Stefánia menedékház és a Rudolf Kórház alapító tagja. A kézdivásárhelyi temetőben nyugszik. -- Megemlékezések: Szilády Áron róla nevezi el a Csereyné-kódexet (1879), Nagy Géza az 1883-ban bekerült Emília-kódexet. A Székely Nemzeti Múzeum számára életnagyságú képét Gyárfás Jenővel festetik meg; emléktábláját egykori imecsfalvi kúriája, ill. a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium falán helyezik el (Vetró András márványra illesztett fémdomborításai).