Az 1874-ben felállított sepsiszentgyörgyi Honvédemlék első 1848--49-es emlékműveink egyike. Felső részét, az obeliszket 1919-ben húzatták le, lehet, hogy még a Székely Hadosztály partiumi honvédő harcai idején, tehát háborúidőben, ha nálunk nem is voltak harcok. Az oroszlános talapzatot 1934. április 17-én éjjel bontották le, akkor, amikor nemcsak Romániában, de Európa-szerte megerősödtek az ordas eszmék. 1932-ben Crăciun prefektus még visszahelyeztette (!) a randalírozó katonatisztek által először ledöntött oroszlánokat. A hatalom viszonyulása tulajdonképpen 1934-ben is ambivalens, még jelen vannak benne a liberális nagyvonalúság színei. Az éjszakai bontáshoz kihívták Gödri Ferenc múzeumőrt, hogy személyes jelenlétében történjen a darabok beszállítása is a Múzeum kertjébe, majd május 3-án Bidu prefektus átiratban jelzi Csutakéknak, hogy ott az emlékművet esetleg össze lehet állítani eredeti, 1919 előtti formájába, hiszen a felső része már akkor a cinterembe került.

Az átiratnak annyi a szépséghibája, hogy a beszállítást is most, két héttel a dolgok megtörténte után kéri (!) a Múzeumtól. Az emlékmű lebontását követően, októberben, javítás ürügyén veszik le, és szállítják ugyancsak a cinterembe a Lábasház -- a székely huszárezred -- kétfejű sasos kőcímerét, majd 1935 februárjában teszik meg az első lépéseket Váradiék őrkői sírhelyének, ill. az eprestetői emlékműnek a felszámolására, “a katonai lőteret, illetve gyakorlóteret bővítendő”. 1934-ben rendelkezik úgy Lapedatu művelődési miniszter, hogy a továbbiakban a külföldi szakembereknek tilos régészeti kutató- és feldolgozó munkát végezni legmagasabb engedélyek nélkül -- ekkor szakad meg a Múzeum és a Cambridge University munkakapcsolata --, 1935-ben töröltetik az erdélyi pecsétekből, a múzeuméból is a címereket, a sajtóból a magyar helységneveket. A tendencia általános, és a század végéig jellemző a honi többségi “nemzeti” gondolkodásra.

Az emlékmű eredeti felirata több változatban maradt fenn. A Sepsiszentgyörgyre akkor két hete átjött Nemere helyi újság még az avatáskor lehozta. Orbán Balázs így írja le kéziratában:

“... a hazafiak ... a piac közepére helyezték el a honvédemléket. Az egy 3 öl magasságú gránit díszgúla (obeliszk), melynek díszes faragványokkal ékített széles talapzatán a díszgúla mellett kétfelől fehér márványból -- elég csinosan -- kifaragott két fekvő oroszlány alakja tűnik fel. A talapzaton hadijelvények csoportja jelöli, hogy az emlék -- soha felül nem múlandó és felül nem múlható -- hadi dicsőség örökítésére emeltetett.

A díszgúla felső részét babérkoszorú osztja két részre, keleti oldalán Magyarország címere alatt az alsó mezőben a felirat:

Az 1848/9ik évi szabadságharcban Háromszéken és Háromszékről elvérzett honvédek emlékére

A déli oldal alsó mezejében:

A népjog és önálló haza vértanúinak emelé ezen szobrot emlékül a hálás utókor

Északi oldalán:

Ők a szabadságért s hazáért küzdve esének
S él örök emlékük, míg él magyar él a szabadság

Az emlék csinos, nagyszerűség nélkül, az oroszlányok kivitele művészi felfogásról és feldolgozásról tanúskodik. Az emlékgúla homlokzattal a Szépmezőnek fordul, hol az önvédelemnek páratlanul nagyszerű harcai vívattak...”