A kápolna mögött, az új épületszárny tövében szoborpark maradványai. A Benedek Elek-emlékház előtt állottak, míg az a múzeum kiállítóhelyének számított. Elek apóról, akinek még 1956 hőse, Maléter Pál is “unokája” volt eperjesi kisdiákként, köztudott, hogy a másik árral szemben úszó, hiszen ő is Budapestről jött haza kisebbséginek, de kevesen tudják, hogy a múzeum főépületének megszületésében tízezer koronás szerepet játszott egy alapítvány vezető embereként, és hogy utolsó három esztendejében a múzeum igazgató-választmányának is tagja volt, ránk vonatkoznak az elhíresült utolsó szavak: “fő, hogy dolgozzanak”.

Hátrébb a sétányon az oroszlánkapu Mükénét juttatja eszünkbe -- a Székelyföld alatt Trója előtti világ alszik, ma úgy mondanánk, az írott történelem előtti. A szétvert fejű szoboralakok a város 1874-es Honvédemlékének eredeti oroszlánjai. Időnként sepsiszentgyörgyi telkeken voltak elásva, majd bekerültek a Csíki ház jótékony takarásába. Plugor Sándor állította fel őket a sétány őreinek, az egykori jégverem bejárata fölé. A sétány túlsó vége alatt, a kerítés mellett pedig a rétyi katonaszobor nyugszik, fej nélkül, mint az 1918-as ország. Úgy menekítették be azt is, majd eltemették, hogy össze ne törjék a Ceauşescu egyik látogatását előkészítő hívatlan rendezők.