László Ferenc, dr. (1873. jún. 28. Sepsiszentgyörgy -- 1925. szept. 16. Kolozsvár) -- Bölöni gyalogkatona-családból származó apja csizmadia; anyja, Gyárfás Róza Gyárfás Jenő festő távoli rokona; testvére László Árpád (1879--1933) a Székely Nemzeti Múzeum múzeumőre, gyerekei a mikológus László Kálmán (1900--96), a tanár és Székely Nemzeti Múzeum-múzeumőr László József (1902--32), a teológiai és művelődésszervező-szerkesztő-politikus László Dezső (1904--73), a Székely Nemzeti Múzeum igazgató-választmányi tagja ifj. László Ferenc (1910--92), a jog egyetemi előadótanára László Endre (1914--94) stb. -- A sepsiszentgyörgyi elemi népiskola (1880--83), majd a Székely Mikó Tanoda (1884--87) után a kolozsvári Református Kollégiumban tanul (1888--92), főleg munkával tartja fenn magát. Bár kitűnő matematikából (második Bolyainak csúfolják), anyagiak híján nem mehet a budapesti műegyetemre; a kolozsvári egyetem természetrajz-földrajz szakát végzi el. Néprajzot, filozófiát, nyelvtant, irodalomtörténetet is hallgat, botanikusként pályadíjakat nyer, tanárképzői állami ösztöndíjas lesz, Árpád öccsét is taníttatja. 1895-től Kanitz Ágost tanársegédje a botanikai tanszéken, segédkönyvtáros, 1896-ban doktorál. A református kollégiumban tanít (Szabó Dezsőt, Kós Károlyt; növénytant, földrajzot, magyar nyelvet). Egyetemi pálya helyett szülővárosa hívására hallgat, Székely Bendegúz volt Székely Mikó Kollégium-igazgató és Székely Nemzeti Múzeum-múzeumőr helyére a Székely Mikó Kollégium helyettes tanára lesz (1897-ben rendes tanára), természetrajzot, földrajzot, matematikát, filozófiát tanít, 1918-ban Csutak Vilmost helyettesítve igazgató. -- 1901: a Székely Nemzeti Múzeum őre (már 1894-től EME-tag). Folyamatos adományozója; összeállítja, kiadja ifj. Gödri Ferenccel a Székely Nemzeti Múzeum Értesítőjének III. kötetét (1902), majd 1902--1915-ben vele, Zayzon Ferenccel, Csutakkal a Jelentéseket. 1903-tól külön szakosztályi leltárkönyveket fektetnek le, előbb a természetrajzi gyűjteményt fejleszti, majd a néprajzit, végül régészeti munkásságával nemzetközi hírnevet szerez a múzeumnak (London, Amszterdam, Berlin, Lipcse, Lemberg, Kijev, Moszkva, Ogyessza, Belgrád, Königsberg a levelezőpartnerek), szakmai presztízsével biztosítva az impériumváltáskor a magyar intézmény átmentését. Diákjait (pl. Varga Nándor Lajos) múzeumi bedolgozó munkára neveli (néprajzi dolgozatok, új régészeti lelőhelyek, tárgydokumentumok). 1901: Wosinsky Mórral végzi első (próba)ásatását a sepsiszentgyörgyi Eprestetőn, majd több sepsiszentgyörgyi lelőhelyet egyedül, egy kézdimartonfalvi tumulust Gyárfás Győzővel és ifj. Gödri Ferenccel ásat meg. 1902: a szépmezői és dálnoki tumulusokat, az aldobolyi szkíta kard lelőhelyét kutatja, feliratos szemöldökfát ment be, az Országos Múzeumi és Könyvtári Bizottság tagja lesz. Semayer és Jankó mellett, Budapesten végez néprajzi tanulmányokat, a Festetics- és a Biró Lajos-féle polinéziai, illetve új-guineai gyűjteményeken dolgozhat, fényképezni tanul. 1903-ban 23 háromszéki, 1904-ben 40 háromszéki és udvarhelyi, 1907-ben összesen 20 községbe száll ki néprajzi gyűjtésre. 1904-ben kézdivásárhelyi vásárlással megalapozza a népi gyermekjáték-gyűjteményt. Fényképezőgépet szerez be, jelentős fotó-dokumentációt állít össze. 1905-ben Rétyen ásat, a sepsiszentgyörgyi Székely Kiállítás társszervezője (1907-ben újra, az Erdélyi Gazdasági Egylettel). 1906: Azonosítja Kézdivásárhelyen az egyetlen előkerült 1848--49-es Gábor Áron-ágyút. 1907: Megkezdi az erősdi rendszeres ásatásokat. 1908: régészeti tanfolyamon vesz részt Kolozsváron, Tószegen, természetrajzi anyagot gyűjtenek Bálványosvár környékén. 1909: Árkosra Csutakkal, Semayer Vilibálddal és G. Dorsay-vel (Chicago, Fields-múzeum) a székely kivándorlás ügyében szállnak ki. Ásatás Erősdön, Oltszemen (Roska Mártonnal, Kovács Istvánnal), Kisborosnyón, Egerpatakon, Málnásfürdőn (Füvenyestető), Étfalván, a bükszádi Vápa-várán, Csutakkal az eresztevényi Zádogos-tetőn és a komollói római táborban. 1910: régészeti és néprajzi-műemlékfelmérő kiszállások (Erősd Horváth Istvánnal, sepsiszentgyörgyi telepek, 17 további régészeti és 10 néprajzi háromszéki kiszállás). 1911: Alispáni régiségvédelmi rendeletet eszközölnek ki a megye területére, a Székely Nemzeti Múzeum gyűjtési jogkörével. Folytatják az erősdi ásatást, Csutakkal a zádogostetőit, további 12 háromszéki, 2 csíkbánkfalvi, egy bardoci lelőhelyet kutatnak meg. 8 háromszéki településen, 2 udvarhelyin, Csutakkal Csíkszentgyörgyön és Csíkbánkfalván néprajzi, Sepsiszentgyörgyön, Árapatakon természetrajzi gyűjtést végeznek (ősemlősgyűjtemény megalapozása, Equus transilvanicus új faj; múzeumőrsége idején összesen 10 000 tételnyi természetrajzi gyarapodás). Átveszi Kovásznán az Ebergényi-madárgyűjteményt; Brassóból megvásárolja Resch Adolf ritka kályhacsempe- és bokálygyűjteményét. Műemlékkutatásra is kiszáll 1910--11-ben Kézdiszentlélekre, Kökösbe (Csutakkal, Póstával); Csíkmenaságra Kós Károllyal szárnyasoltár-ügyben. Néprajzi szobabelsőket szeretnének összeállítani. Kóssal, Semayerrel, Toroczkai-Wigand Edével, Beluleszko Sándorral Dálnokon székelykaput szereznek be; Szinte Gábor ötlete nyomán megpróbálja megvásárolni az ún. “egyes házat”, ez az első magyar skanzen történetében jelentős lépés (1911). 1912: Sepsiszentgyörgy-Bedeházán, Erősdön, további négy háromszéki lelőhelyen ásat, Csíkban néprajzi anyagot gyűjt. 1913: tanulmányút Ausztriában--Csehországban, Németországban, a berlini néprajzi múzeumban konzerválási eljárásokat tanul. Erősdi ásatás Horváth Istvánnal, Ditróra a Tászok-tetői kövekhez hívják ki Kovács Istvánnal, Csutakkal; Gyergyóban, Udvarhely megyében, Háromszéken néprajzi gyűjtést folytat. 1914-ben Bedeházán ásat; Háromszéken, Csíkban, a Barcaságon végez néprajzi gyűjtést (a világháború előtti években összesen 5000 tárgy). 1915--16: botanikai gyűjtés Háromszéken és Tusnád környékén fiával, László Kálmánnal. -- 1908-tól múzeumőr társa Csutak Vilmos, szoros barátságot kötnek. 1913-tól sikerül egy díjnoki és egy szolgai állást rendszeresíteni (a két múzeumőrt a Székely Mikó Kollégium adja), de rájuk hárul az adminisztráció túlnyomó része, az építés ügykezelése, a házilag végzett munkálatok vezetése, az ügyvezetés előkészítése és feldolgozása az igazgató-választmánynak és építő-bizottságnak, a gyarapítás, gondozás, leltározás, költöztetés, berendezési munkák megkezdése, pénztári nyilvántartás és ügykezelés, a jelentések, levelezés, az államsegély felhasználásának elszámolása, a statisztikai és leltári kimutatások, napszámjegyzékek, munkásbetegsegélyző ügyek stb. Ennek árán Csutakkal és ifj. Gödri Ferenccel, Kós Károly tervei alapján 1911--13-ban megteremtik a múzeum saját, új épületegyüttesét (főépület és két múzeumőri lakás, amelyekhez maguk is anyagi áldozatot hoznak; a telket már 1903-ban megvették), 1916-ban rendezik a múzeum jogállását, így nem vehető majd át a román utód-hatóságok által, és nem is majorálható román tagfelvétellel. -- A világháború idején a román betörés epizódja után 1916-ban Budapestre menekítik a legértékesebb anyagot, csak 1922-ben kerül vissza; katonai célokra foglalják le új épületüket (1917--1920), ennek ellenére végeznek múzeumi munkát, még 1919-ben is vesznek át hagyatékot (Daday Vilmosét). Az impériumváltás után Csutakkal, az egész megye magyarságának mozgósításával rendbehozzák, berendezik az épületet, újra régészeti kiszállásokra megy (1920), Kós Károllyal már 1921-ben belsőépítészeti megoldásokat terveznek (fal- és üvegfestmények), 1922-ben teljesen megnyitják a múzeumot a nagyközönségnek, de egészsége aggasztóan romlik. 1923-tól lapidáriumot rendez be. Nagyhatalmú román támogatókat nyernek meg ügyüknek (I. Ferdinánd király, Al. Tzigara-Samurcaş miniszter, akik a Székely Nemzeti Múzeumban a legérdekesebb romániai múzeumot látják). A román alapítványi törvény megszületését követően rendezik a múzeum román jogi státusát. Beindítják a múzeumban tartott ismeretterjesztő, népi egyetem-szerű előadásokat, illetve, főleg Keresztes Károllyal, a zenei-irodalmi esteket, amivel a múzeum a két világháború közti jelentős magyar művelődési központ lesz. 1924-ben a Tübingeni Egyetem ajánlja fel az erősdi monográfia kiadását, a Cambridge-i egyetemmel készülnek ásni, román kormánytámogatást is kapnak ezért rá 1925-ben (László Árpáddal és a László-fiúkkal ásatnak), és genfi nemzetközi kiállításon vesz részt a múzeum az erősdi és néprajzi anyaggal; a legnagyobb román régész és akadémiai főtitkár V. Pârvan kéri és fordíttatja franciára dolgozatát. Román nyelvvizsgára kénytelen kimerülten Kolozsvárra utazni, agyvérzés éri, tüdőgyulladásban meghal. Régészként V. Gordon Childe, a “neolitikumi forradalom” megfogalmazója búcsúztatja, a Román Műemlékvédelmi Bizottság emlékezik meg róla, az EME őt tartja a 20-as évek egyetlen erdélyi, nemzetközi jelentőségű magyar tudósának. -- Kitűnő pedagógus, Kolozsváron elemi iskolai tankönyvet is ír; tanárként a természetrajzi és földrajzi szertár őre, állatokat preparál, könyvtárat kezel, gyorsírást tanít (diákjai országos díjakat hoznak), elöljárói jegyző, református egyházkerületi tanár-képviselő stb. 1898-ban meteorológiai állomást indít be, amely bekapcsolódik az országos hálózatba, majd zivatarmegfigyelő állomás is. Szorgalmazza a Székelyföld gazdasági fejlesztését, a székely vasutat, a háború után maga is kis mintagazdasággal tartja el családját. -- A Székely Mikó-Kollégium Értesítője, az 1918-as sepsiszentgyörgyi Emlékkönyv a reformáció négyszázados évfordulójára, a londoni Journal of the Royal Anthropological Institute és The Journal of Hellenic Studies, a bukaresti Convorbiri literare, a budapesti Archeologiai Értesítő, Időjárás, Református Szemle, a kolozsvári Magyar Nép, Magyar Növénytani Lapok, Erdélyi Protestáns Közlöny, az aradi Vasárnap, a helyi Székely Újság, Csíki Lapok, Székely Nemzet (1906-tól Székely Nép), Független Székelység, a kézdivásárhelyi Székelyek Naptára hozza régészeti, néprajzi, botanikai, meteorológiai, hely- és iskolatörténeti, ismeretterjesztő, tudományos és közéleti cikkeit, dolgozatait, könyvismertetőit, múzeumi híreit. -- Betűjelei: -z, L.F., Dr. L.F. -- Megemlékezések: utolsó nagyobb megemlékezés a Székely Nemzeti Múzeum 1973-as évfordulós tudományos ülésszaka; a főépület falán állandó kiállítás része a munkásságát bemutató összeállítás; nevét utca viseli Sepsiszentgyörgyön. -- Fő munkái: Adatok a magyarországi füzek szövettanához (Doktori értekezés; Kolozsvár, 1896); Háromszék vármegyei praemykenai jellegű telepek -- Stations de l’époque pré-mycénienne dans le comitat de Háromszék (Dolgozatok, Kolozsvár, 1911, 175--259); Festett edények az erősdi és oltszemi telepekről (Arch. Ért., Bp., 1912, 57--66); Ásatások az erősdi őstelepen -- Fouilles a la station primitive de Erősd (1907--1912) (Dolgozatok, Kolozsvár, 1914, 279--417); Les types de vases peints d’Ariusd (Erősd) (Dacia, I, Bukarest, 1927, 1--27).