A lengyel--litván Vilnius egyetemét Báthori István erdélyi vajda, lengyelek nagy királya alapította. Háborúi nyomán Gdansktól Ukrajnáig hány székely földi maradványai porladnak az északi nagy magyar katonatemetőkben. De ekkor sajátították el a lőpor korának új hadművészetét, amely nekik szabadságukat biztosította, mint nélkülözhetetlen hadinépnek, és amelynek köszönhetően fegyveres erejük a független Erdélyi Fejedelemség egyik záloga lett.

A kötődés igazából régibb: már a litván--lengyel unió Anjou Hedviggel, Nagy Lajosunk szerencsésebb lányával jött létre, őt Jadwigaként tartja számon, nagyasszonyaként a lengyel történelem. Férje az ő kedvéért vitte keresztvíz alá Európa utolsó pogány népét, a litvánt. Leszármazottaik a Jagellók, akikkel Bibó István szerint talán egy Mohácsot megelőzni képes kelet-közép-európai integráció felvillanó, utolsó esélye enyészett el.

“Ki népei vagytok?” “Lengyel László jó királyé.” “Adj, király, katonát!” A magyar Jagellók nevéhez, sajnos, nem csak a Mátyás utáni törékeny magyar reneszánsz kötődik. Az első Ulászló Várnánál esett el, persze az ő hadvezéreként aratta első nagy diadalait is korábban Hunyadi. (Az ellenfél V. László az, akinek tornyai felett “dühöng a déli szél”. Ő Habsburg.) A második, “Dobzse” Ulászló idejére esik Dózsa háborúja, és fiának, II. Lajosnak a csatája Mohács.