A bölényt minden oroszok cárja lőtte, Miklós, ha nem is az, aki 1849-ben leverte szabadságharcunkat. Valahol a lengyel--litván határvidéken ejtette el, közel ahhoz a tájhoz, ahol Bem született. Az ott élők nem igazán tudták, lengyelek-e, litvánok-e, de nagyon tudták, hogy katolikusok, akiknek az ortodox birodalom semmi jót nem jelenthet.

A cár annak címére küldte a kitömött állatot, aki 1849-ben segítségül hívta birodalmát. Ferenc József pedig, tudjuk, felnőtt, és kiegyezett magyar nemzetével, lelkiismeretes hivatalnok-királyunk lett. Tragikus végű fia, Rudolf trónörökös már rokonszenvezett a magyarokkal, ahogy édesanyja, a legendás Sziszi is. Rudolf az Afrikát járó, vulkánt felfedező Teleki Samuval vadászott a görgényi uradalom erdeiben, ahonnan nekünk is számos vadat küldtek a múzeum ügyét pártoló vadőrök, intendánsok. Róla nevezte el a Teleki-vulkán melletti Rudolf-tavat.

Ferenc Józsefnek az 1896-os milleniumi kiállítás számára érkezett a cári figyelmesség, így a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta a bölényt, és ők később, mivel volt más is nekik, a Székely Nemzeti Múzeumnak adták tovább, mert minket meg ők szerettek. Csakhogy utána következett egy 1956. Ma Budapesten nincs kiállítva testvére. Pedig ez a sepsiszentgyörgyivé vált, molyrágta, hiúz-, majd jobb híján báránybőrrel foltozott nagy állat annak az európai bölénynek az egyik utolsó példánya, amely az első világháború idején végleg kihalt erdeiből, és azóta csak néhány nagy európai múzeumban látható -- az állatkertekből visszatelepítetett állatok amerikai bölénnyel való keresztezés eredményei. Utolsó magyarországi példányát éppen minálunk lőtték, 1800 táján, a székely hegyek között.