Ezer év volt a görögök nagy korszaka, ezer évet vajúdott a hellenisztikus térség, mielőtt megszülte az iszlámot, ezer év Róma, ezer év Bizánc, ezer év a német birodalom, ezer az arab és török iszlám nagy fénykora. Ezerévesek Európa régi állami/nemzeti keretei. Hajlamosak vagyunk magunkat kicsinyelni, pedig a magyarságot ezerszáz európai évének politikai-történelmi teljesítménye a kontinens legsikeresebb közösségeihez sorolja. Mohács óta volnánk kicsinyhitűek? Mohács, sőt Mátyás előtt hosszabb történelmünket hagytuk, mint utána, pedig abban is volt bár egy 1241--42-es mongoldúlás.

Ha ezt az ezerszáz esztendőt egyetlen múló órának tekintjük, akkor tizenegy óra az egész, már történelemnek nevezhető emberi történet, amit a jég visszavonulása, a mezőgazdaság elő- és kisázsiai forradalma, a Szent Anna-tó kráterének utolsó füstje óta megértünk. A hatodik óra vége Erősd. A hetedik közepén kezdődik az írott történelem. A többi négy órából egy már a mienk. A hátramaradt három: egy óra az egyiptomi Ó- és Középbirodalom a piramisokkal és a Királyok Völgyével, a minószi Kréta/Atlantisz, Trója és Mükéné akháj bronzkora. Egy óra a tengeri népek támadásával beköszöntő vaskor, Hellász és Róma felemelkedése. Tíz-tíz perc Dácia dák és római kora. Öt--tíz perc Erdélyben a többiek ideje, míg egyáltalán beleszólhattak sorsának alakulásába, hogy eltűnjenek, vagy ide temetkezzenek utána összezúzott birodalmuk romja alá.

“Nem sokaság, de lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.” Csak az utolsó százötven évben három világhatalom vett rajtunk vészes sebet. A Habsburg már öreg volt 1848--49-ben, de a vörös birodalmat ereje teljében találta 1956. A kettő között pedig észre sem vettük, hogy Deák Ferenc, a felemás 1867-ünket kiharcoló passzív ellenállási program kin ütött igazán: Arthur Griffith, az Ír Szabadállam első elnöke állította nemzete elé példaként, és erről írott könyve Gandhi kedvenc olvasmánya volt.