A Dáciát sokáig kétfelől szorongató lovas szarmaták helyett a gótok késztetik Aurelianus császárt a védhetetlen tartomány feladására. Ezek a gótok a nyugatiak közé tartoznak, Hispániában fognak ma is fennálló államot alapozni. A Fekete-tenger partján, a Krímben utolsó rokon maradékaik állítólag megérik az újkort. Nálunk megtelepedett águk, a terving, az erdei gótok Athanarik népe. A Duna alsó és a Maros középső folyása között építik ki hatalmukat, Wulfila a mai bulgáriai Russzében fordítja gótra a Bibliát. Erdély talán legnagyobb régésze, Kovács István, volt sepsiszentgyörgyi mikós diák, Csutak Vilmos barátja és sógora fogja megásni, még az első világháború előtt leghíresebb temetőjüket, a marosszentannait. Történetírójuk, Iordanes gétának nevezi őket, a kora újkori szász literátusok erre alapozzák, történelmi jogokat igazolandó, a géta--gót--szász kontinuitást. Az Erdélyi Iskola nem sokkal későbbi római--román kontinuitását majd csak Constantin Daicoviciu kovácsolja ezzel is egybe, mások nyomán, de ezúttal vallásalapításnyi súllyal a géta--dák-római--román folytonosság tanává.

376-ban a hunok katasztrofális vereséget mérnek Athanarikra, aki Caucalandba -- Erdélybe -- vonul vissza, de itt gepida ellenség fogadja, és Konstantinápolyban hal meg. Bodzakrasznán menekülő gótok rejtik el az ott előkerült aranyrudakat, ahogy a tekerőpataki kincset is Gyergyóban. A torzított koponyájú hunok 406-ban a Kárpát-medence többi germán csoportját is elüldözik. A példátlan pánik után egyedül a gepidák maradnak, ők csak vezető rétegüket veszítik el a katasztrófában. A hunok al-dunai hatalmi központja beköltözik a Tiszántúlra, a Duna mente lakatlan védelmi sáv marad, Dél-Erdélyben szórványosan legeltethettek csupán. Erdély településtörténetének mélypontja ez. A hun birodalom azonban 455-ben összeomlik, és ebben a gepidák szerepe végzetes. Ardarik, Attila kedvenc germánja ellenőrzése alá vonja az Alföldet Száváig--Tiszáig és az egész Erdélyt, a fél Kárpát-medencét. Egy emberöltő múltán az apahidai gepida király Bizánc szemében a frank egyesítő Clovis apjával egyenrangú, ha nem jelentősebb. Valószínűleg megérték a honfoglalást is csoportjaik, nevüket pedig megörökölték későbbi népek: a Szávánál elterülő Tótország (Szlavónia) nevében a “teut” ugyanaz, mint a teuton vagy a deutsch. Kézdiszentkeresztről (Polyán) a fibula a jellegzetes gepida darab, és délibábos elméletek bennük is kerestek székely felmenőt..

A gepidák hatalmát az avarok törik meg, akik a vaskengyellel megismertették Európát. 567 után ők Erdélyben is az urak -- szállásterületük a Küküllők mente, és van aki szerint a Küküllő nevet is ők adták. 630 körüli belső válságuk nyomán szlávok betelepedését engedik meg, ekkor kerülhet Háromszék keleti felébe is a helynevekben feltűnően nyomot hagyó, a honfoglalást egyértelműen megérő szláv népesség. Az első nyugatról menekülő, Meroving-kori németeket is az avarok telepítették Dél-Erdélybe. Végül a kései avar kor rejtélyes ismeretlene az a nép, amely 670 után, a bolgár honfoglalással párhuzamosan érkezett, és Erdélyben is megtelepedett: a wangar-nándor, vagyis az onogur, a tíz nyíl törzsszövetségéből. László Gyula kettős honfoglalás-elméletét a szakma nem fogadta el, de annyi biztos, azóta is ezen a néven nevez minket minden nem-magyar: ugrinak, vengrinek, hungarusnak. És tudjuk, hogy a bolgár fejedelmi lista Attilával és fiával kezdődik. A székelyek nem valószínű, hogy hun-leszármazottak, de Attila népe még lehetnek.

800 után az avar birodalom végleg összeomlik. Átmenetileg bolgárok szállják meg Dél-Erdélyt, de inkább csak só- és aranybányáit biztosítják. Ekkorról, 830 körülről, Omurtag kán idejéből ismeretesek az utolsó török nevű bolgár vezetők. A bolgár szláv nyelvű néppé válik. A hatalmi vákuumba pedig hamarosan megérkezik az a nép, amely a sztyeppe országútján jövők közül elsőként és egyedül, magát, nyelvét egyaránt meg tudja őrizni, ezeréves Regnumot teremtve. Nyugat felé fordul, és felveszi a római vallást, keleten pedig lebiztosítja az egyetlen védhető gyepűt, a Regnum délkeleti kapujánál.