Ditró fölött a hegyek Európa egyik geológiai rejtélyét őrzik, egy forró pont maradványát, ahol megolvasztva a kérget, kétszázmillió éve a föld köpenyéből tört fel az izzó anyag. Az utolsó olvadt származékok között a kék szodalitos szienitek is százmillió éve szilárdultak meg a mélyben, hogy később felszínre emelhessék őket a Kárpátokat felgyűrő erők.

Kétszázmillió évesek a legrégibb, még ma is hullámzó óceánok. Forró pont repesztette ketté Izland helyén Laurázsiát is, az egységes Amerika--Európa--Ázsia szárazföldet, hogy megszülethessen az Atlanti-óceán. Szádeczky-Kardoss Gyula arról beszélt egy sepsiszentgyörgyi ismeretterjesztő előadásán 1928-ban, az első székelyföldi kutatóút nyitórendezvényén, hogy a ditrói szienitmasszívum talán nem véletlenül helyezkedik egy olyan képzeletbeli vonal északi meghosszabbításában, amely a dél-afrikai bányavidéktől a nagy afrikai árkokon át a Vörös-tenger óceánkezdeményével folytatódik. Ahol ez a vonal az alpi--himalájai hegységrendszernek, Eurázsia gerincének szeszélyes kanyarulatát metszi, ott ma is Szantorin vulkánja emlékeztet Platón Atlantiszára, az elsüllyedt idő mítoszára.