A vaskor kezdete a bronz igazi kora. A kelták nyugatabbra kényszerűen térnek át a vasra: nincs rezük. Ezzel szemben keletre--nyugatra sehol a közelben olyan terület, amely annyira gazdag lenne rézben, mint a Kárpát-medence térsége. Az Erdélyben megtelepedő szkíta agathürszök az elsők, akiknek népneve fennmaradt, Arisztotelész még ott tudja őket hegyeik között: énekelik a törvényeiket, írja. Ránk maradt híres örökségüknek, a szarvasmotívumos markolatú aldobolyi kardnak nagy híre volt, ma annak is csak a másolata árválkodik a terem közepén -- ha adományozója nem is oda szánta, az eredetire a bukaresti Nemzeti Múzeumnak volt szüksége.

A szkíták mellé és helyébe érkező kelták, dákok valóban a vas fiai. A kelták szemelik ki Nyugat- és Közép-Európa mai fővárosainak helyét, az Erdélyi-havasok távoli dák váraiban pedig városias élet bontakozik ki. Megjelenik a fazekaskorong, a kasza, az eke, az üveg, a zománc, a kezdetben makedón érmét utánozó saját ezüstpénz. Környékünkön a Homoródok, Csík, a Háromszéki-havasok vasérctelepeit erődítmények sora védi, körülöttük települések szövete. A Múzeumból ugyancsak Bukarestbe vitt szörcsei és csíkszentkirályi lelet legjelentősebb kincsleleteik közé tartozik. Róma nem tűrte a dák hatalmat, és főleg szüksége volt Erdély aranyára, Csík fölött is hadjáratok emlékét őrzik a menettáborok. A mi vidékünk dákjait mégis odébb űzhették inkább, mintsem meghódították. Valószínűleg a Birodalom összeomlása után tűnnek el végleg. Van elmélet, mely szerint rokonaik, a “szkíta” sztyeppe peremén élő kárpok az albánok ősei. Az albánok másik neve szkip(e)tár, a Kárpátok gyöke “karpe” pedig albánul sziklá(sa)t jelent.