A tudomány és közvélemény egy pillanatig sem tudta zárva tartani épületének azt az ablakát, amelyből a Székelyföld felé lehet szemlélődni. Szülőföldünk szellemi értelemben egyike Magyarország legkibányászottabb területeinek. A Dunántúl, az Alföld, vagy az ország bármelyik tájegysége, ide számítva a sokat kutatott Ormánságot is, feldolgozottság tekintetében a mi székely megyéink nyomába sem léphet. Levonhatjuk bátran a következtetést: ha van bárhol szülőföldtudomány, úgy nálunk bizonyára van, s ha létezik táj- és népkutatás, úgy méltán beszélhetünk székelyföldkutatásról.

Egyetlen magyar tájegységnek sincs olyan felszerelt intézete, mint a mi Székely Nemzeti Múzeumunk, s ez is repeszti szét mindenik falát oldalt és felfelé egyaránt, mert Székely Tudományos Intézetté akar alakulni, hogy a tudományos munka és munkalehetőség minél szélesebb mezejét nevezhesse a magáénak. A Múzeumot még három kisebb múzeum, számos könyvtár, levéltár, s egy csoport kollégium és gimnázium egészíti ki: mindezek a Székelyföld kicsiny területén oly sűrűn, oly közel egymáshoz, hogy intenzív munkavégzésünk esetén vidéki tudományos élet szempontjából egyetlen európai országnál sem lennénk hátrább.

(Faragó József, in: Szülőföldünk, Sepsiszentgyörgy, 1944 nyara)