A legősibb címerjelek ázsiai vagy ázsiai gyökerű nagy civilizáció-birodalmaké. Kínáé és Japáné nap, az iszlámé csillagos-csillagtalan félhold, Izrael népéé a Dávid-csillag és a hét égitestet jelképező hétágú gyertyatartó, a menóra. Európa legrégibb lobogói, címerjegyei fiatal keresztény-feudális jegyek hozzájuk képest. Belegondolunk-e néha, micsoda örökséget hordozunk? Az asztrális jelek nappali és éjszakai hatalmak képei, mellettük hasonló mélységű kozmikus képek a hindu kerék vagy a koreai lobogón a jin-jang egymást átható kettőssége. Ázsiai a gyökerünk, ősi civilizációk jegyét viseljük, és egyetlen más címer sem egyesíti szoláris-lunáris jelképek, nappal és éjszaka ilyen teljességét, mint a székely címer.

“Homlokomon vagyon fölkelő fényes nap, oldalamon vagyon árdeli szép hold...” -- lehet, hogy a regösének sem idéz egyebet. A nap és a hold az Ős égisten szeme -- innen eredezteti tudós világunk a Legmagasabbra-Legmélyebbre utaló szavunkat. Az is jelentése ős, ahogy a Halotti beszédben, első összefüggő nyelvemlékünkben is ősünk isemük, Ádám, a ten pedig a kínai menny. Éberség és tudattalan ura-e, férfi és nő-e a nap és a hold, mint Elő-Ázsiában, az Európát szülő Nyugat gyökereinél, avagy testvérpár férfiak?

Akira Kurosawának van egy nem-japán filmje: a Dersu Uzala. A felkelő nap országának rokontalan népe is Szibériában keresi eredetét. A film egy orosz topográfus, Arszenyev kapitány múlt század eleji naplójára épít, a névadó hős pedig szibériai vadász, aki a tajgában vezetőjévé szegődik, és tanítójává válik. Elemi hatalmakkal szembesülnek. A legerősebb ember, mondja Dersu Uzala, a Nap. Ha Nap nincsen, semmi sincsen. De erős ember a Hold is. És még három erős ember van, akinek tenyerén élnek: a tűz, a víz, a szél.

Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeum telkén állanak a legrégibb székelykapuk. A Szemerja felőli utcai kapunál régibb csak egy van, becsomagolva, a Magyar Néprajzi Múzeum raktárában -- Kájoni emeltette hajdan a mikházai ferenceseknek. Az igazgatóőri lakásokhoz hátravezető sétányon már az utolsó előtti kapu döbbenetes: a bal kapuzábén a növényi indának még virág a töve, a jobbon már emlőjéről kétfejű sast tápláló, a nagyszentmiklósi kincs “Emeséjére” emlékeztető asszonyalak. Iráni emléke a sztyeppe országútján érkezőnek? Az utolsó, idén kettőszázötven éves kapu végre feltárja a nap és hold titkát: korábbi testvéréről másolhatták, mert az egymás alatti nap- és holdkorongon nem pontos, de ahhoz nagyon közeli számúak a sugarak. A holdciklus 28 napja helyett 27 küllő, a nap uralta 52 hét helyett 55. Fölötte levegő-sárkány, jobbról víz-sellő, baljukon tűz-szimbólum oroszlán. Öt hatalom.

A kelet-turkesztáni--mongol sztyeppe a szibériai tajga és a belső-ázsiai sivatagok közé ékelődik. Jeges és tikkasztó leheletük harca népvándorlások sorát indította: az állatait vesztett nép egyetlen esélye a szomszéd jószága, és támadó nép ellen a sztyeppén nem volt védelem, csak dominóként a következő szomszédra zuhanni, és felmorzsolódni vagy birodalmat alapítani.

Harmatta János már a nyugati türkök *äskäl törzsében székelyt gyanított -- ugyanitt, a Tien-San (a mennyei hegyek) és az Altáj napégette lejtőin forrott ki a türk rovásírás, az az írásbeliség, amelynek rokonával eleink is éltek. Itt, a népek kapujában fekszik Dzsungária is, ahová odamaradt testvéreinket megkeresni Kőrösi Csoma Sándor indult.

Kőrösi Csoma népe és Dersu Uzala testvérei is mi vagyunk.