A Székely Nemzeti Múzeum nemcsak Sepsiszentgyörgy és Háromszék, hanem az egész Székelyföld egyik legmeghatározóbb szellemi és építészeti szimbóluma. A Kós Károly által tervezett, műemléki védettséget élvező épületegyüttes és a gyönyörűen megújult dendrológiai park olyan ikonikus helyszín, amelyet minden Sepsiszentgyörgyre látogatónak látnia kell.
Az alábbi interaktív 360 fokos gömbpanoráma felvétellel most te is tehetsz egy virtuális sétát a múzeum megújult kertjében, ahol a történelmi falak és a rendezvények – mint a legutóbbi A Székely himnusz története című szabadtéri tárlat – különleges hangulatot árasztanak.
Interaktív 360°-os Gömbpanoráma
Száztizenegy év öröksége: mesebeli épület Sepsiszentgyörgyön
Ha Sepsiszentgyörgyre gondolunk, szinte azonnal felrémlik a múzeum jellegzetes, tornyos sziluettje. Az épületet a híres építész, Kós Károly tervezte 1910-ben, tudatosan a székely népi építészet motívumait és a monumentális, nagy homlokzati síkokat ötvözve.
Az építkezés igazi összefogás volt: prázsmári téglából, bodoki cserépből, őrkői homokkőből és szárhegyi márványból emelték a falakat helyi székely mesterek. Az alapkőletételre 1911-ben került sor, s bár az évtizedek során több bővítésen is átesett, az épület a 2023-as átfogó felújításnak köszönhetően ma régi fényében, de a legmodernebb múzeumi igényeknek megfelelően várja a látogatókat.
A parkban sétálva érdemes megfigyelni az Éltes Barna szobrászművész által kézzel faragott ivókutat, valamint a Nagy György olaszteleki kovácsmester műhelyében készült kovácsoltvas elemeket, valamint a Kós Károly eredeti tervei alapján készült bejárati kaput.
Özvegy Csereyné Zathureczky Emília: A „székely Niobe”, aki múzeumot teremtett
A Székely Nemzeti Múzeum gyökerei 1875-ig, Imecsfalvára nyúlnak vissza. Az intézmény megalapítása egy rendkívüli asszony, özv. Csereyné Zathureczky Emília és az első múzeumőr, Vasady Nagy Gyula érdeme.
Csereyné – akit a családi tragédiák miatt unokahúga csak a „székely Niobe”-ként emlegetett – eltemette férjét és gyermekeit, de a csapások nem törték meg. Évtizedeken át harcolt a múzeumért: házról házra, padlásról padlásra járva gyűjtötte a néprajzi és helytörténeti kincseket, levelezett a kor szellemi és politikai vezetőivel. Kitartó munkájának köszönhetően az általa elindított gyűjtemény negyedszázaddal később már a párizsi világkiállításon képviselte a székelységet.
A múzeum alapszabálya kezdettől fogva kimondta: a gyűjtemény a székely nép elidegeníthetetlen tulajdona. Ez a jogfolytonosság és elkötelezettség őrizte meg az intézmény magyar jellegét az elmúlt közel másfél évszázad viharaiban, minden impérium- és rendszerváltáson át.
