Térképtörténeti utazás és tisztelgés Gróf László emléke előtt a Székely Nemzeti Múzeumban

Hogyan vált egy 19. századi bécsi kiadó öröksége székelyföldi szívüggyé? 2026. március 28-án, szombaton 18 órától különleges szellemi időutazásra kerül sor a Székely Nemzeti Múzeumban. A Novitates Mollonianae című kötet bemutatója nem csupán egy könyvpremier: tisztelgés a 2020-ban elhunyt neves térképtörténész, Gróf László emléke előtt, aki Oxfordból is hazajárt Háromszékre.

Gróf Lászlóról és a kötetről Tamás Sándor, az Imago Transylvaniae (Erdély ábrázolása) térképtörténeti kiadványsorozat megálmodója, a kötet szerkesztője és Török Zsolt térképtörténész, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanára beszélget.

Szerkesztőtársként kérdez Boér Hunor könyvtáros-muzeológus.

A kétnyelvű (magyar–angol) kiadvány latin címe magyar fordításban: Mollo-újdonságok. A bécsi könyvkiadó-dinasztia Mollo család számos Magyarország- és Erdély-térképet jelentetett meg az 1800-as évek első felében. A Tamás Sándor által felfedezett, a szakirodalom számára újdonság két Mollo-térképet sepsiszentgyörgyi térképtörténeti műhelymunkával dolgozták fel és tesszik újra közzé, teljes névmutatóval. Gazdag térkép- és tágabb művelődéstörténeti beágyazásukat Gróf László végezte el előtanulmányában – 2020-ban az akkor még Erdély a Mollo család térképein műhelycímű kötettel eredetileg felköszönteni szerettük volna a jeles oxfordi kutatót.

A könyv bevezetőjéből:

„Tudva azt, hogy néhány napja kórházban kezelik, 2020. április 6-án délután facebookon ráírtam Gróf Lászlóra: Mesterem! Valami jó hír felőled? – kérdeztem. Ő válasz nélkül hagyott, majd nem telt bele öt perc, egy másik csatornán – emailen – értesített Feiszt György, hogy elhunyt László barátunk. Megtelt könnyel a szemem nekem is, családom tagjainak is, hiszen Laci bácsit mindannyian szerettük itt, Kézdivásárhelyen is; hasonlóképpen azokhoz, akik ismerték, akik igazi barátsággal voltak irányában. A gyűjtőt, a térképtörténészt, az angol Királyi Földrajzi Társaság tagját 20 évvel ezelőtt ismertem meg. Azóta sokszor találkoztunk, hol Székelyföld és Erdély több településén, hol Budapesten vagy éppen otthonában, Oxfordban. Őt hallgatva, sokat tanultam tőle, több alkalommal előadótársnak is elfogadott. Remek ember volt: kedves, figyelmes, tapintatosan kritikus, jó kedélyű. Rengeteg emlék köt hozzá: konferenciák, események, közös könyvszerkesztés és bemutató, kirándulások, adomázás. És természetesen térképcsere vagy éppen vásár. Lakomák is. Éjszakába nyúló poharazások, beszélgetések. Egyszer Kézdivásárhelyen, kisebb társaságban egy kisütött malacot is megettünk. Csak bárány ne legyen – ennyi volt a rendelés, amikor arról érdeklődtem, hogy a Gyurival való érkezésükkor mivel várjam. Pedig megtanult egy olyan bárányról szóló román mondatot is, amelyben csak magánhangzók vannak: oaia aia o iau eu (= azt a bárányt én viszem el).”

Az est során Erdélyt ábrázoló, közel két évszázados térképeket is megtekinthetnek az érdeklődők.