A második néprajzi terem a mesterségeké. A zsindely a fenyvesek közötti falvak facserepe volt, a bognár fakókereket készített, ha nem volt mivel megvasalnia. A fát capinával, vasalt végű emelőrudakkal mozgatják ma is a vágtereken. A nyírfa kérgéből sótartó készült, és tavasszal, a nedvkeringés megindultakor törzséből kesernyés-édes italt, viricset csapoltak a legények. A kovácsműhelyben megértheti bárki, mit jelent üllő és kalapács közé kerülni, a fazekaskorong mellett kiállított edények közül már csak a gorzafalviak használati eszközök: a csángókat sohasem vetette fel a jólét. Kevesen tudják, hogy száz évvel korábbi ostoba vámháborúnak köszönhetik létüket. Berecki, kézdivásárhelyi fazakasok telepedtek ki akkor Moldvába, piacukat követve, a határon túlra.

A terem végében három szobabelső. Az egyik székely, de nem székelyföldi, mert Felsőrákos Felső-Fehérhez tartozott 1876-ig, vármegyei terület volt, nehezebben mozduló, ahol tovább megőrződtek a hagyományok. A második szoba festett falburkolatának díszítettsége idegen hatás. A hétfalusi, barcasági csángók a kora középkori, egész Dél-Erdélyre kiterjedő Fehér megye magyar határvédőitől származnak, még a székely betelepedés előttről. Fokozatosan kerültek Brassó uralma alá, és a szászokat követték a reformációban is. A harmadik szoba román, a tányérokat nem tálasra rakták, hanem a falra aggatták közvetlenül, kendőkkel övezve. A szőttesek kékkel-sárgával gazdag színvilága mögött más lelkialkat, más gondolkodás. Elmaradhatatlan a házi ikon: ahogy keletebbre és keletebbre járunk, úgy lesz mind archaikusabban vallásos a nép, érzőbb szívű és befolyásolhatóbb ugyanakkor.

A terem közepén bélafalvi ház és bennvaló makettje, Orbán Lázár bácsi, aki kifaragta, most tölti a kilencvenet. A ház eredetijét a csíki ház mögé szánták, és ma a csernátoni skanzenben áll. Faragott kövek -- a magyarhermányiak gyepesiektől tanulták érezni a kő erét, azok meg vendég talján mesterektől. A tiszta forrás távoli olasz földek reneszánsz világa: onnan párlódtak, egyszerűsödtek erdélyivé, majd népivé a formák. A mennyezet festett kazettáit Barátosról hozták be kilencven évvel ezelőtt, a nagy földrengés megrongálta barátosi templomból. A községben egykor Szabó Jenő volt a lelkész, Szabó Dezső testvére: innen is mintázta Az elsodort falut. A mennyezetnek nincs két egyforma ábrája, a színeket földfestékkel vitték fel, amely nyomot hagy a megérintő ujjon, de semmit sem sötétül, nem úgy, mint Munkácsy olajfestményei. A középső kazetta fatábla-palimpszesz, feliratán áttűnik a kivakart korábbi évszám, a két és fél évszázados. A barátosi kazetták testvérét, a maksai mennyezetet az Iparművészeti Múzeum vásárolta meg, és 1900-ban, a párizsi világkiállításon, amelyen mi is részt vettünk, alatta voltak kiállítva a magyarországi corvinák, ugyanannak a reneszánsznak a magaskultúra-elemei.