Kós az alaprajzon is módosít, de főleg nagy homlokzati síkokat alakít ki, és ezzel monumentális hatást ér el. Tudatosan helyi anyagokkal, székely mesterekkel dolgozik. A tégla prázsmári, a fa helyi, a cserép bodoki, az alapok őrkői homokkő, a bejárat márványa szárhegyi. Az alapkövet 1911. október 22-én teszik le, télire tető alatt az épület, 1912-ben befejezik a belső munkálatokat is. Egyedül a könyvtár berendezése 1913-as. Idegen anyag is csak az a múzeumépületben -- Budapesten gyártották --, meg a pécsi Zsolnay-típusú zománcos cserepek -- azok meg kunszentmártoniak. Utóbb, pótlásként a Sugásnak felfutó Borvíz utcában is égettek a múzeumnak cserepet.

A gyűjtemények nőnek, a skanzen létesítése a harmincas években csak lélegzetvétel. 1943--44-ben Herepei északnyugati szárnyra készíttet tervet Kós Károllyal, de a háborús Sepsiszentgyörgyön ez már nem valósulhat meg. 1969-ben kerül naprendre ismét a bővítés kérdése. 1979--82-ben készül el az új szárny, Kós terveinek minimális változtatásával, Székely Zoltán idején.