Rövid kérdés: amikor 1541-gyel összeomlik a középkori magyar állam, miért tud életképessé szerveződni a Szapolyai-utódállamból az Erdélyi Fejedelemség? Erre nem magyarázat Kolozsvár, Szeben, Gyulafehérvár, mert máshol is voltak városok. Nem magyarázat a reformáció tartós térnyerése sem, inkább fordítva nézhető: azt már a főhatalom sajátos alakulása segítette konszolidálódni. Nem magyarázat önmagában a török hadi és külpolitika sajátos iránya és “akciórádiusza” sem. Több történészünk is képviselte azt az álláspontot, hogy az erdélyi államiságot a határvidék sajátos megszervezése tette lehetővé. Az erdélyi vajda, majd fejedelem nagyot örököl, a szomszéd román államalakulatokból (magyar) királynak fogják nevezni: nemességet is ezen a jogon adhat majd. Az állammá szerveződés azonban bizonyos, hogy nem mindegy, milyen szervezeti alapokra építhet. Erdélyben pedig ott voltak a maguk lábán megálló autonómiák, a szászoké, a székelyeké, gazdasági és katonai erő. Valóban a határ kérdéséhez jutunk, mert ezek egyidősek a magyar Regnum határainak megszilárdulásával-rögzülésével.