 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
| 12. | |||||||||
|
Ahogy mind
több az írott forrás és az el nem temetett tárgyi emlék, úgy adja
át helyét fokozatosan a régészeti anyag, a föld alatt megőrzött a
föld felettinek. A lovagterem középkori kiállítása egy ismerősebb,
közelibb történelemhez kapcsolódik.
A 13--15. századi nehézfegyverek, a 17. századi diplomák, Bocskai
utazóórája, nemesi porták úrihímzése, bútorzata, zabolai Basa Tamás
királybírói széke mind a politikai elit története, a rendi tagozódásé.
A múlt egy másik arca a néprajzi kiállításban bújkált, a harmadik,
a negyedik, a sokadik felmutatásával még adósok
vagyunk.
A terem közepén makettek, Bálványosváré és a csernátoni Csonkaváré. Rejtélyek, mert az Aporok Anjou-korban épült Bálványosa a volt vármegyei területen emelkedik, de mit keres az úri erősséget nem tűrő székelységben, Csernáton fölött a Csonkavár? A küszöböket akkor léphetjük át, ha majd helyükre kerülnek a kapuk, mint az egykori dálnoki egyes ház ajtókerete Báthori Gábor korából. (Melyik Gábriel kapcáját főzte Báthori Anna a tündérek járta kertben, Nagy László versében és Móricznál, aki ide is eljött forrásokért, hogy megírhassa az Erdély-trilógiát?) Az előcsarnokba visszabocsátó kovácsolt vas rácstól még visszapillantunk a Szent László-freskó részletére: gelencei eredetijét a második nagy, visszavert tatárjárás után festhették. Európában ekkor már beköszöntött a vitráliák kora: színes üvegcserepekkel maradunk. Kedves látogatók, a viszontlátásra! |
||||||||
|
|||||||||
