Egy néprajzi alapkiállítás a falu hagyományos életét mutatja be. A Székely Nemzeti Múzeum néprajzi anyaga a leggazdagabb ilyen erdélyi gyűjtemények egyike, és három néprajzi kiállítóterme, illetve skanzenje a szakma kidolgozta szabványt követi. A gyűjtögetéstől, halászattól, vadászattól a mezőgazdaságon át a hagyományos népi mesterségekig valamennyi foglalatosság eszköztárát és tárgyi eredményét sorra veszi, és bemutatja a szokásokból, hiedelemvilágból is azt, ami még anyagiságában ragadható meg. A tárgyak fölött használatuk, születésük fotó-dokumentációja.

A néprajzi gyűjtésre fokozottan érvényes, hogy mindennek története van. Herman Ottó székelyföldi látogatását a helyi sajtó is nyomon követte, egész a kedvesen ugrató adomáig, hogy mit halászik a székelykeresztúri híd alatt. Nagy Géza a Béldi-ház emeletén látta vendégül, a múzeum akkori, zsúfolt helyiségeiben, itt írta ki régi szakácskönyveinkből a halrecepteket. Balassa Ivánra gondolunk sok szeretettel a kerámiatermékek, ácsszerszámok között, és -- ahogy leveleit Fadgyas Annának aláírta -- öreg Roediger bácsi mosolyog huncutul a festékesek közül és az antivilágbeli leánykérés történetéből.

Az új épületszárny emeleti, néprajzi termeiből természetrajzi kiállításba ereszkedünk alá, de az első fali tárlójában még a néprajz búcsúzik: Kakas Zoltán herbáriuma idegennek csak a vidék növényritkaságait mutatja be, de az avatottabb ott tudja mögötte három évtized Bao-Bao-expedícióinak nyarait, hiedelemkutatását és etnobotanikai gyűjtését, kutatónemzedékek kinevelését, indítását.