2009. október 27.

Október 27-én, kedden 18 órakor Péter Gábor professzor az Embervilág vázlatok előadássorozat keretében

Életutunk végén címmel tartja következő előadását, illetve vezet beszélgetést a Székely Nemzeti Múzeum (Sepsiszentgyörgy) Bartók termében.

Embervilág vázlatok

Életutunk végén

Évtizedek óta foglalkoztat a thanatológia, a halál, a haldoklás és a gyász pszichológiája. A haldoklókkal való kapcsolattartásunk, a velük szemben tanúsított magatartásunk.

Mindnyájan tudjuk, hogy a halál életünknek ugyanolyan elkerülhetetlen része, mint a születés, azonban többnyire kerüljük ennek tudomásulvételét.

Félünk a haláltól az egészségre, szépségre kihegyezett kirakat-világunkban. Még beszélni sem tudunk róla. A születést ünnepeljük; a halál, mint szükséges rossz mellett, elosonunk, tovább osonunk.

Félünk a haláltól, elfordulunk a haldoklótól, éppen akkor hagyjuk magára, amikor a simogató kéz, a szeretet melegét a legjobban kívánja. Amikor útravalót várna, amikor elbúcsúzni szeretne.

Modern világunkban – falvakban és városokban egyaránt – a gyógyíthatatlan betegek haldoklása és halála az otthonok falai közül a kórházak falai közé került. A kórház levette a terhet a hozzátartozók válláról: szakszerű ellátást biztosít a maga, szabályokból felépített rideg környezetében, gépies világában. Így szeretteink sokszor idegen környezetben, idegen emberek jelenlétében, a biztonságot nyújtó, kedves tárgyaik nélkül, még rosszabb esetben egyedül, magára hagyatva távoznak közülünk. És mi, hozzátartozók, éveken át fantáziálunk arról, vajon szenvedett-e? Mit mondhatott utoljára? Mire gondolhatott? Mit érezhetett? És mi is még annyi mindent szerettünk volna elmondani neki…

Péter Gábor

2009. október 18.