Kik is a székelyek valójában? Mit tudunk Székelyföldről? Milyen elképzeléseink és hiedelmeink élnek róluk, és ezek mennyiben tükrözik a valóságot? Hogyan látják magukat a Székelyföldön élők?
A Székely Nemzeti Múzeum Székelyek – Örökölt vonások című időszaki kiállítása 2025. október 21. és 2027. január 31. között, több száz, a székelyföldi múzeumok által őrzött tárgyon keresztül kínál választ ezekre a kérdésekre, páratlan múzeumi élményt nyújtva a látogatóknak.
A kiállítás különlegessége, hogy a Székelyföld különböző településein helyben megőrzött tárgyak egyetlen tárlaton találkoznak, felfedve a történelmi régió gazdag kulturális örökségét a 19. századi polgárosodástól napjainkig.
A látványos tárlat Zabolától Gyergyószentmiklósig, Sepsiszentgyörgytől Székelykeresztúrig csaknem valamennyi székelyföldi múzeum gyűjteményéből vonultat fel tárgyakat és dokumentumokat: így teszi láthatóvá, hozzáférhetővé, milyen kiemelkedő műtárgyak rejtőznek a székelyföldi intézményekben. Hét nagy témakör, 77 történet, 10 dokumentumfilm, több száz fotó, 10 múzeum gondoskodik arról, hogy Sepsiszentgyörgyön bárki elmélyedhessen Székelyföld múltjában és jelenében.
A kiállítás igazi hálózati csomóponttá válik a régió kulturális örökségének bemutatása révén: az unikális műtárgyak mellett gyűjteményezési gyakorlatok, kurátori koncepciók, kutatások találkoznak és eredményeznek új, kreatív alkotást. Így nemcsak a kiállított anyag mérete és minősége garantálja a rétegzett és sokszínű prezentációt, hanem az együttműködő néprajzos és történész szakemberek eltérő szemlélete, háttere is.
Olyan egyedi, nagy értékű tárgyegyütteseket is bemutatnak a kurátorok, mint Csató Ágoston amerikás dokumentum- és fotóhagyatéka, a négy különböző, 1770 és 1880 között készült festett bútor újrahasznosított elemeiből megépített szekrény, vagy Szörcse református templomának 1622-es harangja. De a jelenkor emblematikus tárgyai sem maradtak otthon: 2024-es borvizes műanyag flakon jelzi a borvizek vasas összetételét – nem csoda, hogy a bibarcfalviakat rozsdásbelűeknek csúfolták. A humoros darabok mellett, mint a fallikus fogantyúkiképzésű pálinkamelegítő lábas, a Székelyföld szívszorító történeteit elmesélő tárgyak is megszólalnak. Az 1981-es csíki hozomány, amely egy olyan menyecskének készült, aki gázrobbanás során életét vesztette, mielőtt férjéhez kiköltözhetett volna Budapestre. A cséplőgépbe esett leány balladatípusának csíkmadarasi példája már boldogabb vizekre evez: kiderül, hogy a szájról szájra terjedő tragikus népköltemény főszereplője az 1930-as években történt baleset után csodás módon felépült, férjhez ment és gyereket is szült. A gazdálkodás hagyományain túl a kiállítás bevezet a gasztronómia regionális sajátosságaiba, a vallás és a vallásosság helyi gyakorlataiba, a kézművesség és a háziipar lokális örökségébe, így mutatva fel a megmaradás lehetséges sarokköveit.
A székely kultúra folyamatos átmenetiségét, természetes dinamikáját is megfoghatóvá teszi. Az állandó változás, a haladás, az innovatív gondolkodás, a tradíció ereje visszatérő motívum, legyen szó termelői technológiákról, tárgyi kultúráról, szokásokról, öltözködéskultúráról vagy az életmód más területeiről. De az sem marad rejtve, hogy a Székelyföldön élők az élet sodrásában mindig alakították és alakítják ma is a tárgyi és szellemi kultúrát az igények, trendek, lehetőségek szerint. A kiállítás azt is vizsgálja, egészen a jelenkorig, milyen stratégiai szerepe van a magyar és azon belül a székely identitás(ok) megőrzésében a népi kultúra jelenségeinek, a szokásoknak, a hagyományoknak, a vallásnak. A Székely Nemzeti Múzeumban bemutatott kiállításnak nem célja lebontani a székelyekről, a Székelyföldről kialakított képet, hanem olyan kalandot kínál, amelyet végigélve a látogatók szerteágazóbbá, összetettebbé formálhatják korábbi elképzeléseiket.
A kiállítási projektben részt vevő székelyföldi múzeumok:
- Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy
- Haszmann Pál Múzeum, Alsócsernáton
- Incze László Céhtörténeti Múzeum, Kézdivásárhely
- Csángó Néprajzi Múzeum, Zabola
- Csíki Székely Múzeum, Csíkszereda
- Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely
- Havadtői Néprajzi Múzeum, Havadtő (Viforoasa)
- Maros Megyei Múzeum, Marosvásárhely (Târgu Mureș)
- Molnár István Múzeum, Székelykeresztúr
- Tarisznyás Márton Múzeum, Gyergyószentmiklós
A kiállítás vezető kurátora: dr. Kinda István (SZNM)
Kurátorok: Gyarmati Zsolt (Néprajzi Múzeum), dr. Miklós Zoltán (HRM), dr. Szőcs Levente (TMM)
Kiállítási koncepció: Gyarmati Zsolt, dr. Kinda István, dr. Miklós Zoltán, dr. Szőcs Levente, dr. Pozsony Ferenc, dr. Sárándi Tamás, Tasnádi Zsuzsanna, dr. Vajda András
Projektfelelős: Tasnádi Zsuzsanna, Gyarmati Zsolt, dr. Kinda István
Látványtervező: Kiss Beatrix
Grafikai arculat: Csillag István, Hódi Rezső