A Kovászna Megyei Művelődési Központ Háromszéki Arcképcsarnok sorozatának következő részében - 2020. augusztus 20-án (csütörtökön) 20 órától, az intézmény Facebook oldalán (https://www.facebook.com/cultcov.ro) - Erdély utolsó vándorszínésze, minden színházkedvelő (és nem csak) Botka Laci bácsija mesél kalandos életéről, színházi élményeiről.
1927-ben született Szatmáron, s bár ragaszkodott gyerekkori emlékeihez, mégis Sepsiszentgyörgy városában talált rá az otthon melege, vált nézőgenerációk kedvencévé. 16 éves korában, 1945-ben ’csókolta homlokon a múzsa’ és határozta el, hogy a neki megálmodott gépészmérnöki pálya helyett a színház és színészet szolgálatába áll. Szülei tiltása ellenére szegődött a nagyegyedi társulathoz, de később játszott Aradon, Temesváron, Petrozsényben és Nagybányán is.
A mindig mosolygó, felhőtlen kedvű, örökké optimista színészt közvetlensége és személyének varázsa tette ellenálhatatlanná, mindenki barátjává. Sikereiért mindig megdolgozott, soha nem tartotta természetesnek a taps erejét, a nézők elismerését. Életének eseményeit, történéseit felhasználva, kiolthatatlan humorral mesélt, ízléssel és odaadással űzte mesterségét.
1951-ben került Sepsiszentgyörgyre. A mindig megújulni képes színész nevéhez több, mint 150 alakítás fűződik, 62 éves színházi pályafutásából 57-ben szolgálta hűséggel a székelyföldi közönséget. 1998-ban Szentgyörgyi István, 1999-ben A Kultúra Szabadságáért-díjakat kapta meg, Sepsiszentgyörgy díszpolgárává avatták, Pro Urbe díjjal tüntették ki, 2005-ben elnyerte a Magyar Játékszíni Társaság Hűség-díját s majd 2007-ben, halála előtt egy évvel, Pro Comitatu Covasnae díjjal tüntették ki.
Megnyerő, vidám személyisége, játékba belefeledkező természete és komédiázásai felejthetetlen képet alkottak róla.
