A vonatablakból kinézve az elsuhanó fák és a saját állapotom közötti tér-idő összefüggéseire is csak a fizika tudományának magyarázatai alapján kapok valamiféle választ, azonban számomra az az érzés fontos, amit akkor élek át, amit nem tudok szavakkal, vagy képletekkel leírni.

A fotóműhely a tér-idő megfoghatalanul összetett jelenségével foglalkozott, a mozgás vizuális ábrázolásával, a fényírás lehetőségeivel, bemutatva különböző fotográfiai eljárásmódokat és módszereket. Természeti jelenségként már Arisztotelész is tudott a camera obscura effektusról. Megfigyelte, ahogyan a fény, amely napfogyatkozáskor egy platánfa sűrű lombján itt-ott áthatol, a nap képét jeleníti meg a földön. Felismerte a kis résen át történő képvetítés jelenségét, amely a camera obscura egyik alapfunkciója. Egy sötét dobozban, vagy kamrában egy lyukon keresztül beáramló fény fejjel lefelé oldal fordított kép rögzítésével és alacsony fényérzékenységű fekete-fehér, színes fotográfiai nyersanyagok felhasználásával erős megvilágítású térben is lehetővé vált a különböző sebességű mozgások ábrázolása.

Fázisképek mozgó képként való érzékeltetése egyetlenegy képen. Az életkerék, vagy másnéven Zoetróp (görög zoe= élet, tropo=fordulni) illúziókeltő eszköz, egy tengely körül forgatható, általában 12 réssel ellátott, felül nyitott dob vagy henger, amelybe fázisképeket ábrázoló szalagokat lehet helyezni. Ha megforgatjuk és a réseken át nézzük a dobba helyezett képsort, agyunk az állóképeket mozgássá rendezi össze. Európában először William George Horner írja le 1834-ben. A mozgás illúzióját keltő ábrázolás már i.e. 3000 körül megtalálható bronzkori perzsa cseréptálon, amely az életkerékre, másnéven zoetrópra, vagy kineográfok pörgethető képeire emlékeztet. A XIX.század közepén olyan üvegcsíkképeket alkalmaztak, amelyek több hasonló alakot ábrázoltak enyhén eltérő pózokban, gyors mozgatásukkal arra késztette a képeket, hogy táncoljanak.

A mozgás érzékeltetésének egy újabb lehetőségével multi-expozíciós önarcképekkel foglalkozott a fotóműhely. Egy kiválasztott térben mozgásképeket rögzítettek mindenki saját magáról a sztroboszkóp-hatásnak megfelelően.

A workshop résztvevői a hagyományos fotográfiai eljárások megismerésével, ezüst-bromid alapanyagú nyersanyagok kidolgozásával, a camera obscura ábrázolásával, a fázisképek készítésével, a folyamatos mozgás látványával, a döntő pillanat egy képben való rögzítésével a látószögek olyan gazdagságát eredményezte, amely finomította a szem éles látását, egyúttal többszörös perspektívák kapuit nyitotta meg.

Az alkotótáborban készült fotográfiák kiállítás formájában voltak láthatóak. A fotóműhely résztvevői voltak: Bálint Erzsébet, Barabás Tímea, Bíró Zoltán, Fazakas Noémi, Koros Mátyás Fleming, Lukács Róbert, Madaras Ágnes, Ruzsa István, Weinraub Róbert. A műhelyt 2011-ben Molnár Zoltán fotográfus vezette.

Budapest, 2011.08.21.
Molnár Zoltán