2013. szeptember 8.

Sokat töprengtünk azon, hogy szükséges-e egy beszéd a Mentsük meg Verespatakot tüntetésen, vagy már mindenki tud mindent és ezt kár ismételgetni. Az elmúlt hét tüntetéseinek médiavisszhangját látva egyre inkább úgy gondoljuk, hogy beszélnünk kell, nem csak itt és nem csak most, hanem mindennap és mindenkivel. Abban a pillanatban, mikor az égetően fontos eseményekről a hivatalos média nem tudósít, az utcák és a terek maradnak azok a helyek, ahol hangunkat hallathatjuk. Ez az a pillanat, mikor beszélni kell, kiállni a közterekre és torkunk szakadtából kiabálni, hogy baj van!!!! Ég a ház!!!

Eljött az a pillanat, mikor kénytelenek vagyunk megkérdezni, hogy mindaz, amit magától értetődően a magunkénak tartottunk: hegyek, folyók, erdők, valójában kié? Kié a víz, a föld, az erdő, a levegő, a vetőmag? Mennyire vagyunk még otthon saját hazánkban? !

Az utóbbi félév eseményei egyre nagyobb riadalmat keltettek. 2013. június 26-án a román parlament megszavazta, eldöntötte, hogy Románia génmódosított növényeket termeszthet a Natura 2000 hálózatba besorolt területeken. Valószínűleg nem érezzük még, mekkora kárt okoznak ezzel természetvédelmi területeinken. Csökken a biodiverzitás, pont az tűnik el, amit eddig védeni akartunk. A génmódosított növények termesztéséhez felhasznált vegyi anyagok tönkreteszik a földet és beszivárognak a vizekbe, valamint permetezés során bekerülnek a levegőbe. Az agro-biotech cégek gátlástalanul lobbiznak, hogy Európa ellenállását megtörjék. Románia meg, úgy tűnik, önként és dalolva behódol.

Ma nemcsak a Verespatak-törvénytervezet ellen tüntetünk, hanem a palagáz-kitermelés valamint az ipari erdőkitermelés ellen is. A palagáz Amerika új őrülete. A Chevron cég a nem-konvencionális gáz keresésével módszeresen tönkretenné a tengerpartot és Bihar megyét sem kímélné. A kőzetrepesztéshez, ezt az eljárást használják a gáz kinyeréséhez, iszonyatos mennyiségű vizet használnak fel, repesztésenként több mint 1,6 millió liter vizet. Ebbe a vízbe vegyi anyagok sorát keverik. Ezek a vegyi anyagok benne maradnak a földben, beszivárognak a talajvízbe. A fracking(kőzetrepesztés) földrengéseket okoz, az ivóvíz hiányát, levegőszennyezést és betegségek sorát.

Hogy mi a legnagyobb problémánk? Az, hogy évek óta azon iparkodunk, hogy utolérjük a nyugatot, hogy úgy fogyasszunk, mint egy német vagy amerikai, miközben az erőforrások egyre szűkösebbek.

Verespataki emlék: „Szállásadóim nagyon leleményesen egyszerre két lovat ültek meg, az idősek a projektet ellenző táborhoz csatlakoztak, a fiatalokat a Gold foglalkoztatta. Itt nem az volt a kérdés, hogy lesz-e pénz kenyérre, hanem az, hogy a Gold nélkül nem fogják tudni fizetni a hitelre vett kocsi törlesztőrészleteit és az unokának, aki az Oxfordra jár, is jól jön a pénz. A verespataki aranyláz magazinok cikkeiből ellesett jóléti példákban ölt testet.”

Többször látható példa, hogy jön a külföldi befektető és mindenki azt reméli, hogy nyugati fizetéseket és nyugati életszínvonalat biztosíthat magának a befektetőnél dolgozva, miközben nem hajlandó meglátni, hogy ezek a befektetések tönkreteszik a környezetet, szétbomlasztják a közösséget és a végső számlát mindannyian fizetni fogjuk. Köztudott, hogy a befektetők megvesztegetik a médiát, a lakosságot félrevezető reklámok hadával bombázzák, miközben kulturális és sporteseményeket támogatnak, eljátszák a környék megváltóit. Meddig fogunk még bedőlni ugyanannak a mesének?

Mi lesz, ha famutyival egy osztrák cég újabb 10 évre monopoljogot nyer az állami erdőkitermelés felett? Majd az orrunk alá, Rétyre, az eddigi legnagyobb fafeldolgozó üzemét telepíti és Székelyföld legszebb fáit viheti exportra, míg a helybeli fafeldolgozók nem jutnak nyersanyaghoz! Az új Verespatak-törvénytervezet szépen illusztrálja, hogy minden helyettesíthető és nem kell görcsösen ragaszkodnunk hagyományainkhoz. Lerombolhatunk templomot, temetőt, műemlékeket, védett helyeket, minden  pókhálós, történelemkönyvet illusztráló régiséget, hisz bármi másolata felállítható egy újabb helyen és így a hiány megszüntethető. Bármi kicserélhető és a másolat pont úgy megfelel majd, mint az eredeti. Vágjuk ki a Rétyi Nyírt, majd máshol ültessünk pár nyírfát, ami ha megél, elvileg az is nyíres lesz, ezt senki sem tagadhatja. Javaslom ezentúl Kínából rendeljünk műanyag székelykapukat, mert mosható, több generációt kiszolgál és határozottan olcsó.

Ha Verespatakot nem tudjuk megvédeni, megérdemeljük sorsunkat. Verespatak 2002 óta a civil összefogás diadala. Verespatak maradék büszkeségünk és gerincünk jelképe és most ezt a gerincet szeretnék megroppantani, hogy a kormány ajándékba adhassa az egész környéket egy bányacégnek. Verespatakon ezentúl a bányacég lesz az úr, kisajátíthat, kilakoltathat, áthelyeztethet, rombolhat, építhet kedvére. Eltűnne a meseszép táj, és amivel maradunk, az 215 millió tonnányi kőzet százezer tonna cianidban feloldva, 215 millió tonnányi nehezfemekkel terhes mérgező zagy egy 185 méter magas kőgáttal elzárt völgyben és ezt a zagytározót nem fogják szigetelni, így szivárogni fog.

Emlékszünk még a nagybányai katasztrófára? Arra amikor 2000-ben tonnaszámra fogták a Tiszán a döglött halakat és állatokat? Az a katasztrófa gyerekmatiné lesz ahhoz képest, hogy mi történik, ha a tervezett verespataki gát megsérül.

Földünk csak egy van és csak itt élhetünk!

Deák Ferenc: „Amit az erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszaadhatja. De amiről egy nemzet, félve a szenvedésektől lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz, s mindig kétséges."

Végül meg kedvenc idézeteink kedvenc kúltfilmünkből:

„A kormányok csak annyit tesznek, amennyit az emberek kikényszerítenek. Ezt pedig csak soha nem látott mértékű tömegtüntetésekkel lehet. Az ilyesféle részvétel elengedhetetlen, ha egy ügyet ilyen rövid idő alatt meg akarunk nyerni."

„A puszta tény, hogy a krízis a mi életünkben zajlik, hogy éppen most történik, azt jelenti, hogy rendkívül sok mindent tehetünk. Tehát a kétségbeesés, hogy semmit sem tehetek, semmi értelme, egyáltalán nem logikus, épp ellenkezőleg!"