A város -- térben -- Délkelet-Erdélyben, az egykori Háromszék délkeleti részén, a különböző felszíni formák találkozásánál, a Baróti-hegység délkeleti lábánál, e hegylánc legmagasabb csúcsától, a Görgőtől (1018 m) keletre kiszélesedő övezetben, a Debren és Szemerja patakok hordalékkúpján, valamint az Olt árterületén alakult ki. Geológiai szempontból változatos képet nyújt.
A hegyvidéki zónában levő kőzetek jórészt a kréta-korszakban, mintegy 60 millió évvel ezelőtt keletkeztek. A neokom homokkövekben érdekes konglomerátokat, breccsákat találhatunk.
A hegylábi zóna, a harmad- és negyedkorban (pleisztocénben) létrejött tó-tenger üledékeiből épült fel. Az üledékek rétegeiben pedig szén található. A Debren-patak völgyében gazdag, ősemlősökre utaló maradványok kerültek felszínre. Ezek közül említésre érdemes a jégkorszakban élő bölény, a gyapjas orrszarvú és hiéna csontvázmaradványa.
|
|
|
|
A lakosság számának növekedését korlátozta a város területének kiterjedése, szántóföldjeinek minősége. Az 1910-es statisztika szerint a város földterületének nagysága 9383 katasztrális hold. Az 1968-as adatok alapján a földterület egynegyedét a fakószürke erdei talaj, közel egyharmadát a podzolosodott barna erdei talaj, a kilúgozott fekete mezőségi talaj 25 százalékot, az öntés- és réti agyagtalaj pedig kb. 10 százalékot képez. A dombvidéki zóna -- a szemerjai és az árkosi határ felől emelkedő terasz -- nehezebben művelhető és gyengébb minőségű. Az erdő irányában fekvő dombokhoz hasonlóan, földművelésre kevésbé volt alkalmas (a mai Csíki negyed, új piac, textilgyár, központi park környéke) az Olt árterülete. A jobb minőségű szántók a Szépmezőn húzódtak, de ezek jó részét a Daczó család birtokolta.
Az első ember letelepedésének pontos időpontját megállapítani nem lehet, de a régészet által feltárt csontvázak, eszközök a csiszolt kőkorszakra utalnak. A Váradi utcában neolitikum kori zsugorított sírt ástak ki. Ugyanitt kora rézkori kerámia is előkerült. Az Őrkőn rézvésők, agyag-, cserép, csont- és kőeszközök beszélnek az itt élt emberekről.
Az Eprestetőn ugyancsak bronzkori település nyomait tárták fel. A Gémváránál levő bronzkori település anyagából a geometriai díszítésű tál jelentősebb. A vaskor idején szintén lakott, ezt bizonyítja a bedeházi malomnál feltárt kerámia. A római hódítás korszaka pedig pénzérmékkel, csontfésűk, kerámia- és egyéb maradványokkal van képviselve. Település nyomait tárták fel a Sepsiszentgyörgy melletti Bedeházán, amely e vidék, így Szentgyörgy koraközépkori lakottságát is bizonyítja.
E bevezető fejezetben csak nagyon röviden, mintegy ízelítőként ismertettük a város földrajzi adottságait, geológiai viszonyait, az egykori élővilágot, valamint az emberi élet első nyomait, mivel célunk az írott történelem -- elsősorban a város középkori múltjának -- ismertetése.
