II. Lajos király, az 1525. április 7-én keltezett parancslevélben figyelmezteti a széki tisztviselőket, hogy a szentgyörgyi bírónak mindig jogában állt megbüntetni a város területén elfogott gonosztevőket, tolvajokat, pártütőket és rendetlenkedőket, ezért a bírót és az esküdtet háborgatni ne merjék. Egy későbbi, 1622-es keltezésű okmány szerint e város II. Lajos korától rendelkezik a bíró- és a polgárválasztás jogával, de ha alaposan szemügyre vesszük az 1525-ös parancslevelet, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy az oppidumot vezető bíró és esküdt már korábban is rendelkezett széles körű jogokkal, amelynek elnyerése visszanyúlt a városi jogállásra emelés időpontjáig. Létezett tehát egy jól meghatározott, szervezett vezetés, hatalmi jogkör.
Az 1641-es okmány tanúsága szerint a tanács 12 tagból állt. A magisztrátus összetétele: 1 városbíró, 1 jegyző és 10 tanácsos. A magisztrátus létszáma azonban a XV-XVI. században, akárcsak a XVIII. században a fentinek mintegy fele lehetett. A XVIII. század közepe táján, a vezetőség 6 tanácsosból, 1 főbíróból és aljegyzőből állt. Bár a Főkormányszék szabályozta a városi tanácsok létszámát, mégis a tanácstagok száma nem állandó. 1808. január 24-én Sepsiszentgyörgy, Illyefalvával együtt megrovásban részesült, mivel e városok magisztrátusainak taglétszáma külön-külön elérte a 14-et. A Szentgyörgyön keltezett tiltóparancs szerint a tisztségben levők létszámának emelkedése a katonai terhektől való szabadulni akarással magyarázható, a "Nemes Regiment" kénytelen elrendelni, hogy a települések bírái, polgárai "minden esztendőben változzanak... tsak annyit hadgyon meg a communitás azmennyi a Guberniumtól meglőn határozva ". A határőrségi zónába került városok közössége polgári és katonai igazgatásra, az ún. "mixta communitásra" oszlott. Sepsiszentgyörgy esetében ez három tagolódást eredményezett: polgári (a város), a katonai (a határőr-katonaság) és széki (jobbágyok és nemesek) igazgatást.
1816. február 16-án a többi város mintájára megszervezték az esküdtek testületét: a ,,24 személyekből álló hittel kötelezett viginti quattuor virátusokat". Ennek feladata a városi tanács, az igazgatás, a bevételek a kiadások ellenőrzése volt. A tanácsot és egy oratort, a "viratus" tagjai közül választották. Az orator a viratus élén állt, a közgyűlésen pedig ő volt az előadó. Az egész viratus csak rendkívüli esetekben tartott gyűlést. A kisebb ügyek intézésére kilenc tagból álló bizottságot választottak az "értelmesebb, aktivusabb és expertusabbak" közül. Gyűléseit a tanács a feladatok szabta szükségnek megfelelően tartotta. Orbán Balázs szerint -- a XVIII. század közepén -- a törvényszéki gyűléseket hetenként, szombat napokon, míg a politikai gyűléseket a szükségnek megfelelően tartották. Az apróbb ügyekről nem mindig készült jegyzőkönyv. A tanács a tevékenységéről a "communitás"-nak adott számot.
Gyűléseit a magisztrátus és a kommunitás kezdetben a hivatalban levő bíró lakásán tartotta. Egy 1725-ben készült verses gerendafelirat arra utal, hogy a bíró -- Tsászár Ferencz, kinek "Bírósága szerint minden jó rendbe". Lehet, hogy a nevezett évben már épületet emeltek a tanács részére. Tény az, hogy az 1763-ban épült tanácsházat a határőr-katonaság lefoglalta. A városi magisztrátus a Daczó-család által építtetett ún. Bálházban kapott helyet 1814-ben. A Bálházat 1851-ben kaszárnyává alakítják, így 1854-56 között város házat építenek. A polgármesteri hivatal 1903-ban átköltözött a szomszédos telken épült kétemeletes új épületbe.
***
Megjelent a Tanulmányok Székelyföld történetéből (város, népesség, iskola) című kötetben -- kiadta Scribae Kádár, Sepsiszentgyörgy, 1996 - (C) Kádár Gyula / Digitalizálta: Willmann Walter
