Az 1786-os II. József-féle összeírás szerint Sepsiszentgyörgyön mindössze 105 ház, 147 család, 698 személy élt. Bár a szakirodalom kritika nélkül elfogadja a fenti adatokat, én mégis megkockáztatom ennek kétségbe vonását. Szerintem az 1786-os adatok csakis a falu- illetve a városrészen lakó falusi jogállásúak számát ismertetik. Állításomat a következőkkel támasztom alá:
1. az adatok szerint Kézdivásárhelyen mindössze 8 ház, 52 család, 277 személy, Illyefalván 82 ház, 83 család, 412 személy lakik. Márpedig Kézdivásárhelyen 1786-ban nem 8 ház állott és Illyefalváról is biztosan tudjuk, hogy lakosságának száma megközelítette az ezret;
2. Az összeírás egyik címszava: "Városi cívisek és mesteremberek a Falukon" rovat szerint Sepsiszentgyörgyön 4, Kézdivásárhelyen 17, lllyefalván pedig egyetlen városi család sem lakik. Maga a fejcím is mutatja, hogy a rendelkezésünkre álló összeírás anyaga nem vonatkozik a városiakra.
|
|
|
|
A lakosságra vonatkozó következő adatunk a XIX. század negyedik évtizedéből van. 1839 júliusában tűzrendészeti szempontból ellenőrizték a falu és a város építkezését. Az "elegyes bizottság" szerint a város inkább falusi jellegű. A székház, a katonaság épületei és a tehetősebb nemesek, polgárok épületei kőből készültek. A polgárok és jobbágyok házai inkább zsindellyel és szalmával voltak födve. A bizottság a tűz megelőzése céljából elrendelte, hogy a tulajdonosok zsindellyel cseréljék ki az összes szalmából készült födelet. Néhány szegényebb jobbágy helyett a földesurak vállalták a tetőzetek kicserélését. A város és falu területén 165 lakóház, 157 csűr és istálló tetőzete készült szalmából. Mindez azonban csak hozzávetőlegesen járulhat a lakosság számának megállapításához, inkább a szegényebb családok számára utalhat. Erre azért tértem ki részletesen, mivel a szakirodalomban -- tévesen -- az egész település lakosságának a meghatározására használják a fenti adatokat, holott ez a falu és város népességének mintegy felét jelenthette. Több korabeli leírás Szentgyörgyöt jelentékenyebb településnek ismerteti.
Sepsiszentgyörgy lakosságának rohamos növekedéséről csakis a 19. század második felétől beszélhetünk. A város népességének ugrásszerű növekedésére 1848 után kerülhetett sor a helyi kézművesipar fejlődése következtében. A lakosság számában beállt változásokat az alábbi táblázatban ismertetjük:
| Év | Lakos. száma |
Évek | Személy | % | Személy | % |
| 1849 | 2365 | 1849-1850 | 71 | 3,01 | - | - |
| 1850 | 2294 | 1849-1857 | - | - | 714 | 23,74 |
| 1857 | 3008 | 1857-1869 | - | - | 1658 | 31,11 |
| 1869 | 4366 | 1869-1880 | - | - | 902 | 17,12 |
| 1880 | 5268 | 1880-1890 | - | - | 397 | 7,00 |
| 1890 | 5665 | 1890-1900 | - | - | 1466 | 20,55 |
| 1900 | 7131 | 1900-1910 | - | - | 1534 | 17,70 |
| 1910 | 8665 | 1910-1920 | - | - | 2524 | 22,56 |
A növekedést a környékbeli települések népfölöslege biztosította. Az 1900-as népszámlálás adatai szerint a szekérrel is fél óra távolságra levő tíz községben (Illyefalva, Szentkirály, Szotyor, Kilyén, Árkos, Kőröspatak, Gidófalva, Étfalva-Zoltán, Fotos- Martonos, Angyalos) 8069, az egyórai járásra levő 17 faluban 13 228 a lakosság száma. Tehát együttesen 28 428 ember él a Szentgyörgy környéki 27 településen. Ennek lakossága a századforduló 10 évében 1,3 százalékkal csökkent, a városé pedig 25,8 százalékkal nőtt. Kétségtelen, a falvak népességének visszaesése a megélhetési körülményekkel magyarázható. Az agrárnépesség fölöslegessé váló része a városban telepszik le, vagy növeli a kivándorlók számát.
* * *
Megjelent a Tanulmányok Székelyföld történetéből (város, népesség, iskola) című kötetben -- kiadta Scribae Kádár, Sepsiszentgyörgy, 1996 - (C) Kádár Gyula / Digitalizálta: Willmann Walter
