Az önkormányzat a széktől való függetlenség joga a legjelentősebb városi kiváltságok közé tartozott. Szentgyörgy a városi jogállás elnyerésétől kezdve (XV. sz.) rendelkezik autonómiával, de a széktől való teljes függetlenség megvalósítására csak a XVII. század harmadik évtizedében került sor. Az önkormányzat csak fokozatosan szilárdult meg, mivel a szék vezetősége igyekezett megakadályozni annak gyakorlását. A szék és a város közötti vitára világít rá Báthori István - az erdélyi vajda és országbíró -- az 1492. szeptember 23-án keltezett okmányban, mely által Szentgyörgy városát visszahelyezi a szék joghatósága alá.
A Székelyudvarhelyen tartott gyűlésen a várost Gócs (Goch) Dénes, Török (Thewrek) Pál és Bartók Domokos polgárok képviselték. Sepsiszék részéről - az ugyancsak szentgyörgyi - Daczó Bálint, Forró Tamás, Pathó Ferenc és Roma Balázs jelent meg. A város követei azt állítják, hogy Szentgyörgy a hét székely szék - hét szabad és kiváltságos - városainak egyike, de két oklevélmásolaton kívül semmit sem tudtak felmutatni. A szék képviselői szerint: Szentgyörgynek sohasem volt szabad királyi város kiváltsága, hanem mint egyszerű mezőváros a szék hatósága alá tartozott. A székek, a szászok küldöttei, a vajda elnökletével Sepsiszék javára döntöttek. Két hét múlva, október 7-én - a széki tisztviselők visszaélése miatt - a vajda, a szeptemberi döntésével ellentétben arra inti a széki tisztséget, hogy Szentgyörgy kiváltságos várost (civitas) jogaiban ne háborgassák. Negyed évszázad múlva - 1515. december 15-én - Szapolyai János vajda a városbíró és az esküdt polgárok kérésére megerősíti az 1492. október 7-i kiváltságlevelet, de a széki vezetőség továbbra sem tartja tiszteletben a város önálló vezetési jogát, és igyekszik beavatkozni a város ügyeibe. 1525. április 7-én a király kénytelen parancsot adni ki a város jogainak tiszteletben tartása érdekében: intve a széki tisztséget Szentgyörgy önálló vezetésének elismerésére.
Az önkormányzat jogáért folyó küzdelem még egy évszázad múlva is folytatódott. A Maksán tartott széki gyűlés --1623. április 28-i -- követutasítási jegyzéke szerint a városok a szék vezetőségétől függtek: "Mivelhogy minden legitimus fejedelmeknek ideiben az mely főkapitányok, királybírák Háromszékre rendeltettenek, ugyanezen Háromszékben levő városok is mindenekben azon főtiszteknek tisztek alatt úgy viseltettenek, hogy azoknak hírek és tanácsok nélkül semminémű innovatiot nem cselekedtenek, hanem kapitányoktól függvén az ispánok kibocsátásában is ilyen mód és rendtartás obseváltatott, hogy a szék fogta ispánok városokban bejövén, valami bírságok estenek köztök azt kit szerént felkeresvén, fele jövedelme e tiszteké volt, fele a városé.
Szentgyörgy teljes önkormányzatának elnyerését 1625. szeptember 3-tól számíthatjuk. A fejedelem -Bethlen Gábor - olyan kiváltságlevelet ad ki, melyben a háromszéki városokat teljesen függetleníti a széktől, Sepsiszentgyörgy, Illyefalva, Kézdivásárhely, Bereck városok többé nincsenek a szék vezetőinek alárendelve, hanem közvetlenül a fejedelmi hatalomtól függnek. E városokat az "...arra rendelt bizonyos emberünk által akarván dirigáltatni, hűségtek iurisdictioja alól őket eximáltuk. Haggyjuk ezért és parancsljuk hűségteknek, ez levelünk látván, ezután az megmondott városi embereken... kinek ellenek valami pretensiója lészen, magunk emberünk előtt, kit arra fogunk rendelni, procedáljon ellenek..."
***
Megjelent a Tanulmányok Székelyföld történetéből (város, népesség, iskola) című kötetben -- kiadta Scribae Kádár, Sepsiszentgyörgy, 1996 - (C) Kádár Gyula / Digitalizálta: Willmann Walter
