Sepsiszentgyörgy a várossá válás koráig

A XIII. századot megelőző időszakról -- írott források hiányában -- keveset tudunk, de a helynevek -- Vojkán, Debren, Piliske stb. -- alapján Cs. Bogáts Dénes bolgár-szláv település létére következtet. Egy 1252-ben keltezett okmányban említett helynevek: -- Benedekmező, Debrefő, Közbérc -- jelzik a korabeli település lakosságának etnikumát, ugyanakkor e dokumentum ékes bizonyítéka annak is, hogy az 1241-es tatárjárás előtt már létezett egy olyan közösség, amely túlélte és áthagyományozta a település és környékén lévő főbb térszíni formák megnevezéseit.

A tizedekre való felosztás szintén fennmaradt a -- Felszeg- tíze, Ereget-íze nevű -- helynevekben. A XIII. századi faluközösség aligha foglalt magába 25-30 családnál többet. A település nevének első említésére 1332-ben került sor. A tizedjegyzék adatai alapján Sepsiszentgyörgy a nagyobb falvak közé tartozott A XV. századtól kezdődően, a városra vonatkozó okmányok száma fokozatosan növekszik. Egy 1415. június 15-én Brassóban keltezett oklevél a sepsiszentgyörgyi Forró Lászlót, Kis Gergelyt és Daczó Jánost azok között a sepsiszékiek közt említi, akik eladtak a szék nevében egy darab erdős helyet a bodfalusiaknak, hogy az így kapott 50 aranyforintért várat építhessenek a király ellenségei ellen.

A városi státusz elnyerésének időpontját megállapítani nem lehet. Lehetséges idopontok: 1427, 1444 elotti évek, 1448. Az első esetben két okmányt kelteztek "in Zenthgywrgy", illetve "Zentgeurg" néven, de egyik esetben sem jelzik a városi jogállást. Ennek ellenére Orbán Balázs és Szabó Károly feltételezték, hogy a nevezett évben e település városi szabadságjogot kapott. Orbán e feltételezését arra alapozta, hogy Luxemburgi Zsigmond király és felesége huzamosabb időt tartózkodott Sepsiszentgyörgyön. Valóban, Zsigmond király -1426. december 26. és 1427. július 8-a közötti időben keltezett - több leveléből következtethetünk arra, hogy közel két hétig Sepsiszentgyörgyön tartózkodott. Azonban sem ő, sem felesége nem nevezik Szentgyörgyöt városnak. Cillei Borbála a Körmöczbánya városának keltezett levelét: "in Zenthgywrgy terrae seu provintiae Siculorum "-ból, és nem Szentgyörgy városából keltezi.

Szabó Károly, a múlt század végének jelentős történésze pedig az 1427. május 9-én, a Torjavásárának (Kézdi-vásárhelynek) kiadott királyi oklevélre hivatkozik, mely szerint minden székely székben létezett egy szabad város. A második hipotézisünk az 1444 előtti évekre vonatkozik. Állítólag Hunyadi János kormányzó rokona volt az a Székely János (Joh Zekell de Zent Geurgh), aki vitézségéért horvát-dalmát és szlavon báni kinevezést kapott, majd az 1444-es várnai csatában, mint az auroniai lovagrend priorja esett el. Valószínunek tunik az a feltevés, hogy a -- település szabadságjogainak a megszerzésében -- a szentgyörgyiek igénybe vették a magas karriert befutott honfitársuk segítségét A városi státus elnyerésére a harmadik lehetséges alkalom, Hunyadi János Sepsiszentgyörgyön való tartózkodása. 1448. január 9-én Hunyadi János itt ítélkezik egy sepsiszéki gyűlésen, akárcsak Zsigmond király 1427. május 13-án. Mind Zsigmond, mind Hunyadi részvétele a Szentgyörgyön tartott széki törvénykezéseken arra vall, hogy e település már huzamosabb ideje a szék központja, mely nemcsak e helység kedvező fekvésével, hanem jelentőségével is magyarázható. Sepsiszéket 1459-ben például Sepsiszentgyörgy-széke néven említik.

Az első okmányt azonban, melyben minden kétséget kizáróan "oppidum"-nak (mezővárosnak) nevezik, 1461. október 22-én adták ki. A nevezett napon Szepesi Bálint, a székelyek alispánja, levelét: "In Opido Zenth Gewrg" keltezi. Másfél évtized múlva -- 1477. január 18-án - az erdélyi vajda és székely ispán -- Vintgárti Geréb Péter - szintén Szentgyörgy városában keltezi egyik ítéletlevelét. Nyilván 1461, 1477 az elso, illetve a második városként való említés, nem pedig a várossá válás idopontja. Bárhogy legyen, tény az, hogy Sepsiszentgyörgy 1461 előtt -- néhány évvel, vagy éppen évtizeddel -- már városi státusú település és Sepsiszék gyűléseinek székhelye.